Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szlankó István: A tiszaföldvári egyházak

A református templom belseje 1964-ben (Fotó: Szlankó I.) A református gyülekezet gyorsan „kinőtte" a kis templomot és 1787-ben egy kőtemplomot kezdtek építeni. Ekkor a lakosság 90%-a még református volt. A 2000 fős gyülekezetnek nem okozott komoly gondot az építkezés, mert már 1788-ban felszentelték az új templomot, amelynek belső hossza 30 m, szélessége 13 m, a falak vastagsága 95 cm, a torony alatt pedig 125 cm. A torony magassága 48 m. A két végében 3-3 csehsüveg boltozat tartja a karzatokat. Az északi oldalon, a szószékkel szemben 1876-ban fából készült karzattal 1200-ra növelték a férőhelyek számát. A templom alapját a tiszakécskei határban bányászott réti mészkőből építették, „minek utánna a Kétskei Határról a fundamentumra s más végekre megkívántató s szolgáló kövek a Tiszán által szállíttattak, s az építésre szükséges Téglák meghordattak". A „templomépítő" ifjú Major Mihály lelkipásztor volt, aki 1782-1810 között szolgált Tiszafoldváron. 1802-ben - kísérleti jelleggel - jó eredménnyel végezte a gyermekek himlő elleni oltását. Az elődje id. Major Mihály (1745-1782) kezdte el az anyakönyvek vezetését. 1810-ben a templomot újrazsindelyezték, majd 1827-ben cseréptetőt kapott. A szükségesjavításokat időközönként elvégezték, de 1929-ben nagyarányú templomrenoválásba kezdtek: a régi cseréptetőt lecserélték, a déli oldal ablakait megnagyobbították, a kazettás mennyezetet teljesen felújították, a déli főbejáratot díszesebbé tették, megnagyobbították, az északi oldalon lépcsőházat építettek. Megtörtént az épület külső-belső újravakolása, festése, mázolása. 184