Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században
20 kisnemesi család művelt jobbágytelket, nagyobb részük házas zsellér volt, s elsősorban a 2-A. tizedben álltak a házaik. A jobbágy- és zsellérlakossággal való összefonódásukat kapcsolatrendszerük is jelzi: 1840 és 1847 között helybeli házasságkötéseik révén főként közrendű családokkal állnak rokonságban. A nemes férfiak és nők egyaránt választanak maguknak nem nemesi párt, míg exogám házasságaikban jobban megfigyelhető az a törekvés, hogy nemessel vagy más rangosabb személlyel (pl. főbíró, vagy lelkész gyermekével) keljenek egybe. Az igen csekély számú katolikusnak (a katolikusok többsége szolga lehetett, illetve az uradalomban élhetett - azaz nem tartoztak az úrbéresek közé) a zsellér jogállásig sikerült emelkednie. Főként az 1. tizedben laktak, elszórtan reformátusok és evangélikusok között. 77 evangélikus családot vettek számba, akiknek túlnyomórészt a 4. tizedben volt a háza. Ez arra utalhat, hogy eredetileg a községnek ezt a részét kapták lakhelyül ideköltözésiik után, majd öröklések, vásárlások révén szóródtak szét a falu egész területén. Az 1860-as és 1880-as évekre, mikor már pontos anyakönyvi adataink vannak a házszámokra, lokális elkülönültségük teljességgel felbomlott: nagyjából egyenletesen szétszóródva valamennyi falurészben megtalálhatók lakóházaik. A reformátusok az úrbéresek %-ét tették ki, valamennyi tizedben ők alkották a lakosok túlnyomó többségét. Körükben volt a zselléresedés a leginkább előrehaladott: csupán mintegy 1/3 részüknek volt telke. Az első tizedben a házak 86%-a volt a tulajdonukban, s amennyiben ez - mint sejtjük - a Tabán volt, elmondható, hogy Tiszafoldvár legrégibb településrészében ekkor még a legkevésbé keveredtek más vallásúakkal. Itt kiemelkedően magas a zsellérházak aránya, ez a falurész tehát már a jobbágyfelszabadítás előtt főként a telek nélküli, szegény rétegnek adott otthont. Az egyébként is legtöbb házból álló 3. tized volt a legtöbb jobbágy lakhelye. A falu két legmódosabb családja 1842-ben egy-egy evangélikus és református, egész telkes jobbágygazda volt. Megjegyzendő, hogy a különböző összeírások idején mindig más család rendelkezett a legnagyobb úrbériséggel. 1747^18-ban Kis Mátyás bíró adókulcsa volt a legmagasabb, de a módosak közé számított a Lendvai, Varga, Vincze család is. Az urbárium bevezetése idején a Kovács család kapott 1 telket, s 23 család művelt egész telket. 2 7 1828-ban viszont már csupa fél- és negyedtelkes alkotta a jobbágyságot. 1842-ben ismét differenciáltabb a kép: 2 egész telkes, 56 félhelyes és 121 negyed részes jobbágy szerepel, míg 1846-ban Podmaniczky Károlyné birtokrészén (mely kb. az 1 /3-át képezte az uradalomnak) 9 féltelkes és 52 negyedtelkes fizette ki az örökváltságot. Egyes családok tehát sikeres házasságokkal, öröklésekkel stb. olykor felemelkedtek a helyi társadalmi ranglétrán, hogy azután a jobbágytelek aprózódása folytán alább süllyedjenek. A legtekintélyesebb családok körének körülhatárolásához komoly segítséget jelentene, ha ismernénk a falu elöljáróinak névsorait, hiszen a bírót, az esküdteket általában ezek közül választották. 1852-ben, a jobbágyfelszabadítás után, a református anyakönyv szerint a következő foglalkozásúak kereszteltettek gyermeket: 52 „földész", azaz birtokos paraszt, 25 zsellér, 60 „gyalog", 3 „lakó" és 12 iparos, ezen kívül 21 egyéb foglalkozású (főként martfűi béresek, kocsisok, dohányosok). 1855-ben 78 „gyalog", 18 „földes", 12 zsellér, ugyanennyi iparos és egyéb (béres, tanyás) foglalkozású családjában történt halálozás. 1885-ben 82 napszámos, 39 fóldes-fóldmíves, 29 gyalog, 10 zsellér, 20 iparos, 12 cseléd, 5 tanyás és 11 béres családjában született gyermek. E felsorolások inkább csak illusztrálják a társadalmi tagozódás módosulását, illetve hozzávetőlegesen jelzik az egyes társadalmi rétegek arányait. A birtokos gazdák reformátusok és kisebb részben evangélikusok voltak. Az úrbéri elkülönítés után földjeiket részint a falu közelében osztották ki (gyalog földek, érhalmi 27 Lásd Bagi G. e kötetbeli tanulmányát! 179
