Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században

évektől a bevándorló katolikusság már nem csupán a puszták cselédségét gyarapítja: találhatók köztük iparosok, kereskedők, vendéglős, vasutas, csendőr, patikus, tanító, gazdatiszt, jegyző, sőt földbirtokos is. A korábbi helyben való házasodás után az idegenből való párválasztás az 1860-as évektől válik jellemzővé a földvári katolikusok körében: ekkortól az új házasságok csaknem felében más településről való legalább az egyik házasfél, s az új családok javarészt Fölváron, illetve pusztáin telepednek le. Exogám társtelepülésük Cibakháza (47 házasulóval), az exogámia körének többi településével jóval gyengébbek kapcsolataik. Házassági kapcsolatrendszerük eléggé szűk, a Tiszazug határain alig nyúlik túl. Zsidó lakosokról 1837-ből van először tudomásunk: ekkor 3 élt Tiszaföldváron (valószínűleg nem a községben, hanem a határbéli csárdák valamelyikében vagy az uradalom, a földbirtokos szolgálatában állhattak). Lélekszámuk a következőképpen változott: Az izraelita hitfelekezet virágzó időszaka a XIX. század második fele volt Tiszaföldváron. A XX. század első felét az alacsony szaporodás, a nagyarányú elvándorlás jellemzi (egybevágóan a vidéki zsidóság népesedési tendenciáival). 1840-ben a környéken legnépesebb (101 fős) közösségük a kuriális nemesi faluban, Csépán volt, a szintén kuriális puszta Szelevényen 13 fő lakott. A Földvárral szomszédos, kisebb tiszazugi falvaknak hasonlóan 5-10 zsidó lakosa volt, a Jászkun kerülethez tartozó Kunszentmárton viszont nem engedélyezte számukra a beköltözést. Ez a rendkívül mobil, a rendi társadalom peremén élő népcsoport elsősorban kereskedésre szakosodott, esetleg kocsmabérletre vállalkozott. Vallási életüknek szervezett jelei a legnépesebb településeken az 50-es évek közepétől mutatkoztak, mikor ehhez már elegendő létszámban (10 felnőtt férfi) éltek egy-egy helységben. A földvári zsidók anyakönyvezése 1871-ig Törökszentmiklóson folyt, s feltehetően az ottani templomot látogatták a hívők. Vélhetően ebben az évben önállósodott a földvári hitközség, mely ún. statusquó jellegű volt, azaz nem csatlakozott sem a vallási hagyományokhoz ragaszkodó ortodox, sem az asszimilációt támogató, a hagyományokat reformáló ún. kongresszusi hitközségek csoportjához. Templomuk 1902-ben épült. Tiszaföldvár az önállósodással egyben anyakönyvi kerület székhelye is lett. Kiterjedéséről, illetve ennek változásairól egyelőre nem rendelkezünk pontos ismeretekkel; az bizonyos, hogy az 1880-90-es években itt anyakönyvezték a Földvárnál jelentékenyebb izraelita lakossággal rendelkező Kunszentmárton, valamint a Tisza túlpartján fekvő Tisza várkony és Vezseny zsidóságát is. 1895-ig Földvárról 218 születést, 36 házasságkötést és 114 halálozást jegyeztek be az anyakönyvekbe (7. ábra). Az első, Földváron lakó zsidókra utaló anyakönyvi adat 1855-ben kelt: június 14-én Törökszentmiklóson jegyezték be Singer Herman és Fischer Záli gyermekét, Ábrahámot. A Nagyabonyban született Frank Sándor földbirtokos, Schvarz Selig-Béni, Schiffer Herman, az 1858-ban elhunyt Schönfeld Márton házaló, valamint Weisz Albert tartoztak még az első földvári zsidó lakosok közé. Szintén az első megtelepedettek egyike lehetett az 1863-ban elhunyt Balog Jakab terménykereskedő, akinek leszármazottai évtizedek múlva is Tiszaföldváron éltek. Az 1860-as években már 12 új család tartós megtelepedése bizolzraeliták 1850-51 23 15 197 95 1855 1891 1941 174