Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Urbán László: Tiszaföldvár mezőgazdasága a XX. században

földváron volt a Tiszai Öntöző Gazdaságok Együttműködésének székhelye. A szervezet „összefogja az öntözéses gazdálkodással kapcsolatos agronómiai munkákat a taggazdaságokban, s szaktanácsokkal is szolgál."

17

2 1980 őszén 11 fajta búzának összesen huszonhét féle változata került a tiszaföldvári határ gabonatábláira. Egyetlen olyan földdarab akadt, ahol az átlagtermés ötven mázsa alatt maradt - 45,03 -, de hat olyan tábláról takarították be a termést, ahol az átlag meghaladta a 60 mázsát. Két tábláról, összesen 48 hektárról hetven mázsán felül volt az aratni való.

1

7' A nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének feltételei a nyolcvanas évek közepétől romlottak. A legsúlyosabb nehézséget a termeléshez szükséges eszközök, anyagok és energiahordozók árának erőteljes emelkedése jelentette. Ez lényegesen rontotta a gazdálkodás eredményességének lehetőségeit. A termékértékesítés terén is mutatkoztak gondok. A kedvezőtlenné vált körülmények hatását jelzi, hogy 1991-ben azt állapították meg, hogy a tsz ingatlanainak állaga megfelelő, de „a gépek és jármüvek elhasználtság foka igen nag

y A nevét 1990. június 29-én Leninről Tiszapart-ra változtató tsz 1991 végén 944.229 ezer Ft bruttó értékű eszközállománnyal rendelkezett. Növénytermesztésben a búza-, a kukorica és a napraforgó-termelés volt kiemelkedő, főbb állattenyésztési ágazata a sertésés szarvasmarha-tenyésztés volt.'

7

6 A kilencvenes évek elején a nagyüzemi keretek lebontása indult meg. A kárpótlás nyomán a kisüzemi birtokok részarányának erőteljes növekedése indult meg. Ezzel újabb szakasz kezdődött Tiszaföldvár agrártörténetében. 172 Hegyes Zoltán (1982) 16. p. 173 Hegyes Zoltán (1982) 21. p. 174 Szülőföldem, a Jászkunság. Simon Béla, szerk. Szolnok, 1992. 644. p. 175 Tiszaföldvári Hírlap. 1990. július, 8. p. 176 Nóvák László szerk. (1998) 354. p. 154