Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés

Saját téglaégetővel bírt a Podmaniczky család is, amely 1728-tól birtokolja Földvár területét. Az első katonai felmérés (1784) lapján jól látható a III. Podmaniczky János idejében működő egykori égető, amely a mai téglagyártól pár kilométerre volt. A paraszti építkezésekben nincs nyoma a téglából való építésnek, mivel azt csak az egyházak és a földesurak tudták megvásárolni, illetve előállítatni. Körükben a „vert fal" és a vályog volt használatos. A tiszaföldvári „Halesz" nevű, egykori Tisza-ártérre levezető keskeny, lejtős utca téglafala az 1870-80-as években már megvolt. Valószínűleg ennek anyaga már nem az uradalmi égetőből származik. Számottevő téglatermelés Tiszaföldváron egy tőkés jellegű részvénytársaság működése idején indult meg. 1872-ben a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap veszi haszonbérbe a községi téglaégetőt, amely a múlt század második felében az úgynevezett Csigolya-dűlőben (a település DNy-i szélén) 1949-ig termelt (1945 után a Tiszaföldvári Földműves-szövetkezet kezelésében volt). A társaság 1873 januárjában hozott határozata értelmében bízták meg Kocsmáros István kunszentmártoni cserép- és téglagyárost téglaégető kemence elkészítésére. Jelenleg csak egy gödör jelzi az említett égető helyét. ,

s 1893. szeptember 20-án veszi meg az Alap a Balogh Lázár által felkínált téglagyárat, amelynek a területén épül fel a későbbiekben a ma is üzemelő téglagyár a város északi részén, a vasútállomástól egy kilométerre. A bánya és a hozzátartozó megkutatott terület a gyárépületektől kb. 300 m távolságra, K-ÉK irányban, a Szolnok-Szentes vasútvonal közelében helyezkedik el. Az 1910-ben alapított gyár sokáig (1951) csak kézi vetésű volt. A kézi téglavetés kemény mesterség. A kibányászott agyagot a mai vályogvetőkhöz hasonlóan kapával vágták, lábbal taposták és gyúrták, addig, amíg a már korábban beáztatott agyag el nem ázott teljesen, illetve képlékennyé nem vált. A munkanap mindig a „sár" készítésével kezdődött. Általában hárman dolgoztak együtt, de legtöbbször egy-egy család állt össze (10-12 család dolgozott a téglagyárban). Adatok vannak arra, hogy a tiszaföldvári téglagyárba vidékről is jártak téglaverő családok. „Kutyanyakiak"-nak hívták őket, de nem tudjuk pontosan, melyik községből jöttek. A téglavetési idény tavasztól kb. aratásig tartott, eddig szerződtek le az emberek is. Az előkészített, jól átgyúrt agyagot fából készült formákba rakták. A formát a téglagyár készítette el, mérete 28-29x14-25x6-7 cm. A forma belső oldalára a gyár jelét is belefaragták, vagy fémből rászögelték. Ezek domború vagy homorú jelet, vagy bélyeget hagytak a nyers agyagban. Mielőtt az agyagot beletették, a forma belsejét behintették homokkal, majd vaslappal simították el a nyers masszát. A formázok rendszerint nők vagy gyerekek voltak. A formázóasztal 2x2 méter, és egy méter magas építmény volt, amelyre egy rámpán keresztül lehetett feltolni a talicskát. Egy jól összeszokott csoport 1000-1500 darab téglát tudott elkészíteni naponta. Az asztal a téglagyáré volt, míg a talicskát és a kézi szerszámokat (csákány, lapát) a téglaverőnek kellett vinnie. A „placc" a szárítószín előtti sima, elegyengetett talajú terület volt, ahol a tulajdonképpeni formázás történt, de a nyers téglákat is ide rakták le egymás mellé, hosszú sorokban, mielőtt homokkal felszórták. A lapjára állított tégla egy napig száradt, majd az élére fordították, hogy az is kiszáradjon. Ezután hordták be a „sutnyik" (szárítószín) alá, ahol élére állítva akár 20 sor magasságig felrakták őket. Az égetésre a téglagyár külön szakembereket fogadott fel, s mivel akkor még nem volt kemence, az égetés is másképp történt. A teljesen kiszáradt téglákat egy kb. 4x6 méteres alapú, felfelé szűkülő, kb. 5-6 méter magas gúlába rakták fel. A téglák között hézagokat hagytak, hogy a tűz egyenletesen égesse át őket. A csonkagúla alakú téglarakást lapjára borított nyers téglákkal borították, és vékonyan, agyaggal tapasztották be az egészet. 38 Szabó Gy.: Visszapillantás a Tiszafoldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára. 23-63.; Varga Cs.: A tiszafoldvári téglagyár gazdaságföldrajzi viszonyai. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára. 21-62. 127