Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés

A Stiegler-malom. Balról jobbra: Kardos János, medigágós (darálós); Mészáros János, lisztes; Herkó Ferenc, mázsás; Herkó István, bérlő (Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára 279-73.) évente 2,5 vagon búzát fizetett. Ekkor a malomban 4-5 ember dolgozott: főmolnár Ferenczy András, segédmolnárok Tóth János, Kollár István, Halló János, tanuló ifj. Sujó István. A malom 16 órán át működött naponta, szezonidőben még többet is. Herkó a félstabil gőzgépet kicserélte egy 63HP(LE) indító ellenállású villanymotorra, melynek fogyasztása szezonidőben 10.000 kWh volt havonta. 1948-49-ben a malom visszakerült a tulajdonoshoz, Stiegler Károlynéhoz. Ez időben, talán a megváltozott gazdasági helyzet miatt, a malom csak szakaszosan működött, mígnem 1949. december 29-én államosították. 1950-ben Kovács Károly vezetésével a malom belső felszerelését kiszerelték, majd ezt követően a tiszaföldvári Építőipari KTSZ vette bérbe, és asztalos raktárnak használta. 1963-ban az épületet lebontották. A XX. század másik működő malma a Neugebauer-malom volt. 1890-ben alapította három ember: Auer Károly - gépész, Urbán József - főmolnár, Kiss Sándor - pék. 1918-ban a gazdasági társaság szétvált, s Kiss Sándor felvásárolta mindkét üzlettársa részét, így ő lett az egyedüli tulajdonos. Halála után hat gyermeke örökölte a vagyont: Ernő, József, Sándor, Lajos, Ilona, Margit. Ezután Kiss Testvérek Hengermalma néven működött. Ezt a földszintes malmot először gőzgép hajtotta, amihez a vizet a Balogh-féle, és a malom udvarán lévő 3 m átmérőjű kútból kapta, amelyben még az 1973-as esztendőben is 125