Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés
együttműködése a harmincas évek második felében bomolhatott fel.) Károly Őzehalmán vásárolt új birtokot, a Rum- és Likőrgyárat Géza fia (sz. 1914), az új szeszfőzdét Vilmos (sz. 1920) nevére íratta, akit ezért nagykorúsíttatott. Lányát, Lenkét (1916-1999) Budapesten taníttatta, a képzőművészeti akadémiára is járatta, és báró Jeszenák Bélához adta feleségül. A második világháború után a pincegazdaságot 1949-ben államosították, bár csak 1953-ban telekkönyvezték. A borpincét, a borházat és a pálinkafőzdét állami vállalatoknak utalták ki az üzemeltetés továbbvitele céljából. A borászati részt a Tiszántúli Borforgalmi Vállalat kapta meg, a pálinkafőzdét a Szolnok Megyei Szeszfőzde Vállalat kezelésébe adták. 3 0 Kovács Sándor leszármazottai közül József lánya, Ilona, és Károly fia, Géza, a háború során halt meg. A „felszabadulás" után néhány évvel József fia, ifj. József Chilében, Lajos fia, Zoltán, Ausztráliában talált új hazára. Az itthon maradottak hamarosan kuláklistára kerültek. Kovács Károly megfosztva munkája minden gyümölcsétől, 1958-ban halt meg Budapesten.'' A Stiegler és a Neugebauer malmok A községi és országos összeírásokból kiderül, hogy Tiszafoldvárnak már a XVIII. század közepén is voltak molnár iparosai. A településen 1725-ben és 1732-ben egy, 1744-ben kettő, 1751-ben és 1756-ban három malom volt. 3 2 Az 1879-es esztendőben 12 molnár dolgozott a faluban, 3 3 1910-ben pedig a malomiparban már 20 főt foglalkoztattak. 3 4 Két gőzmalom üzemelt, amelyek az egész környéket ellátták őrleménnyel. Szezonidőben Szolnok megyén kívül eső területekről is szállítottak ide őrlendő terményeket. Jelentős mennyiséget képezett Mezőtúr, a környékbeli gazdaságokból pedig sok volt a kommenció őrlés, (bér őrlés). Tiszafóldvár legrégibb XX. századi malma a Stiegler-féle malom volt, melynek alapítási éve ismeretlen. Egy másikat a XX. század elején építettek, amelyet leégése után felújítottak, s így a környék legkorszerűbb malma lett, s háttérbe szorította a jóval kisebb és öregebb Stiegler-üzemet. Ez utóbbi építésének időpontja ismeretlen. 1917-ben vásárolta meg Stiegler Károly egy Marschal nevezetű magas, sovány osztrák férfitól, aki a fiával gyakran látogatott el Tiszafoldvárra, és az elbeszélések szerint sok időt töltöttek el a malom épületében. Stiegler Károlytól 1931-ben Pantó és Pécsi vette bérbe, 1932-ben pedig a Pécsi család átépíttette. Megváltozott a belső térelosztás, és villanymotort szereltettek be, a hatékonyság növelése érdekében. A Pécsi család után 1934-ben a Berena fivérek vették bérbe, akik a malmot gőzgéppel üzemeltették. Ennek fűtésére kukoricacsutkát használtak, amit Kövér János gazdaságából vásároltak (Martfűpuszta). Később a malmot kiegészítették egy 4 hengeres, Ganz szívógáz (generátorgáz) motorral, és készítettek egy kezdetleges síkszitát. A Berena fivérek után 1941-ben 6 évre Gyetvai vette bérbe, de csak két évig használták. Négy évet átengedett Herkó Istvánnak. Herkó 1943-ban átvette a malmot, amelyért 30 A Tiszaföldvár-homoki pincészet vázlatos története, 1945-1974. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára, 381-77. 31 Szaszovszky József közlése, dr. Kovács Vilmos veje. 32 Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. Bp. 1998. 350. p. 33 Adatok Szolnok megye történetéből. II. kötet. Szolnok, 1989. 369. p. 34 Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. Bp. 1989. 350. p. 124
