Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
településeinek regionális szerepkörét. így került Tiszafoldvár az Észak-Alföldi Tervezési Gazdasági Körzetbe. A nagyközséget és Martfűt a koncepció szerint egy Szolnokot tehermentesítő részleges középfokú központtá javasolták fejleszteni. Az 1971-es településfejlesztési program felhasználásával készítette el 1978-ban a Csongrád Megyei Tanács Tervező Vállalata Tiszaföldvár módosított, egyszerűsített általános rendezési tervét. Tiszaföldvárt és Martfut együtt vették vizsgálat alá. A két település alsófokú vonzáskörzetébe tartozott Mezőhék. Közép- és felsőfokú ellátás tekintetében közvetlenül Szolnok felsőfokú központ vonzáskörzetébe tartoztak. Tiszaföldvárnak továbbra is mezőgazdasági funkciót szántak. De már jelentősebb ipart: AFIT Szervizt, vágóhidat és agrokémiai telepet is kívántak létesíteni. 7' A helyi közlekedés javítására 1970-től a községen belül még autóbuszokat is indított a VOLÁN Vállalat. Az 1970-es években még az is felmerült, hogy Tiszaföldvárt és Martfűt közös igazgatási egységbe vonják és így fejlesztik várossá. A fejlődés feltételeinek külön-külön akkor egyik település sem tett eleget. Tiszaföldváron a lakásellátottság lényegesen jobb volt, mint Martfűn. Tiszaföldváron a gimnázium, mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola, tüdőbeteg-gondozó, szülőotthon és az üzletek kiemelkedő ellátást biztosítottak. A nagyközség villany- és vízhálózata jelentősen kiépült. Martfűnek nem volt központja, csak több kisebb alközpont létezett. Tiszaföldváron viszont az új településközpontot éppen Martfűvel ellentétes oldalon alakították ki. Itt helyezték el a tsz irodaházát, a gimnázium új épületét, a TITÁSZ helyi kirendeltségét. A várossá fejlesztéshez a két községet egy igazgatási egységgé kellett volna szervezni. Azt már nem vették számításba, hogy a két község közötti 4-6 km-es területsáv beépítése szinte megoldhatatlan. 7< > Az 1970-80-as évek azonban nem hoztak lényeges változásokat a település életében. Tiszaföldvár a szomszédos Martfű „gazdasági árnyékába" került. A cipőgyár mellett Martfűn megjelent még két jelentős ipari nagyüzem. A Tisza Cipőgyár szomszédságában az 1970-es években növényolajgyár, a nyolcvanas évek közepén pedig modern sörgyár kezdte meg működését. Ezek kétségkívül gyakoroltak jótékony hatást Földvárra is, hiszen a nagyközség lett a szomszédos „fiatal" település legfontosabb munkaerőfonása. Tiszaföldvár pedig maradt a településhálózat egészségügyi és szolgáltatási középfokú központja. Ennek ellenére az a sajátságos helyzet jött létre, hogy Martfű - amely egykor pusztája volt Tiszaföldvárnak - már 1989-ben megkapta a városi rangot. Földvár tekintetében a megyei és a pártvezetés olyan iparfejlesztési törekvéseket támogatott, amelyek a mezőgazdasági termeléssel hozhatók kapcsolatba. Sőt, az oktatási és egészségügyi intézmények közül is szüntettek meg, illetve helyeztek el néhányat. A várossá váláshoz a rendszerváltás adott lehetőséget. A rendszerváltozás előtt Tiszaföldváron megalakult (illetve újjáalakult) az MDF, SZDSZ, MSZP, FKgP, MSZDP, FIDESZ és a Tiszaföldvári Polgárok Társulata. Az 1990. évi helyhatósági választások után megalakult a képviselő-testület 19 fővel. Tagjai közül 4-en az SZDSZ-be, 7-en az MDF-be, 4-en MSZP-be, 1 az FKgP-be, 3-an a Tiszaföldvári Polgárok Társulatához tartoztak. A testület 6 bizottságot hozott létre: 1. Pénzügyi Ellenőrző Bizottság, 2. Gazdasági Bizottság, 3. Oktatási, Közművelődési és Sport Bizottság, 4. Egészségügyi Bizottság, 5. Szociális Bizottság, 6. Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság. Polgármesternek Marosfalvi Ernőt választották. Az önkormányzat jegyzője Hajós Attiláné dr. Szlama Katalin lett. A polgármesteri hivatal 41 fővel kezdte meg munkáját. A hivatalban 5 csoportot szerveztek: igazgatási, adó, pénzügyi csoport, településfejlesztési és műszaki csoport, valamint a titkárság. 75 Tiszafoldvár nagyközség módosított, egyszerűsített általános rendezési tervének programja 1978. Tiszazugi Földrajzi Múzeum T. födvár Adattár 562-88. 76 Szolnok Megyei Néplap. 1972. 93-97. sz. 108
