Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Zsolnay László: A Szolnoki Művésztelep a II. világháborútól napjainkig

grafikusművész házaspár, Ágotha Margit és Rékassy Csaba jött a művésztelepre. Az első években mint vendégművészek, 1984-től pedig törzstagként dolgoztak itt. A szabadon maradt műtermet egy ideig újra kollektív műteremként működtették, olyan művészek kapták meg néhány hónapra, mint Sváby Lajos, Ezüst György és Papi Lajos. A főiskolát frissen elvégző, szolnoki születésű Pogány Gábor Benő szobrászművész 1987-ben nyerte el a tagságot. Hangay Szabó László szobrászművészt 1996-tól számíthatjuk a telep alkotói közé, amióta is édesapjával, Szabó László szobrászművésszel bérlőtársként használja a művésztelep számukra kiutalt műtermét. A jelentős grafikai tevékenységet is folytató Zádor István festőművész mellett a harmincas évektől 1956-ig Patay Mihály képviselte a grafikát a telepen. Halálának évében jelent meg a kolónián utóda, az 1926-ban született Gácsi Mihály. Mindazzal együtt, hogy a telep története során többen is foglalkoztak sokszorosított grafikával, a kifejezetten grafikai műfajt a hetvenes évek végéig, Ágotha Margit és Rékassy Csaba megjelenéséig csak Patay és Gácsi művelte. Gácsi 1949 és 1952 között folytatott a főiskolán grafikai és festészeti tanulmányokat. Mesterei Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Koffán Károly voltak. 1974-ig dolgozott a szolnoki kolónián, innen Hódmezővásárhelyre került, végül Zalaegerszegen telepedett le. Szolnokon az első esztendőkben többnyire festett, majd a hatvanas évek közepétől főként rézkarcokat és linóleummetszeteket készített. Ebben a két műfajban hazai grafikánk középnemzedékének élvonalába tartozott (2. kép). Iróniába hajló, groteszk humorú lapjait pályája kezdetétől meg-megszakítják az emberiség jövőjéért aggódó drámai metszetek. A hetvenes évektől már ezek a háború iszonyát idéző, a pusztulás utáni csend apokaliptikus látomásait megjelenítő linóleummetszetek vannak túlsúlyban. A halála előtti években ismét sokat festett, tájai hangulatukkal, ecsetkezelésükkel a németalföldi festészet nosztalgiájáról vallanak. 1987-ben hunytéi Zalaegerszegen.

6 Antal Ilona 1932-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolát 1958-ban végezte el, ahol Főnyi Géza, Koffán Károly és Kádár György voltak a mesterei. Ezután a Kecskeméti Művésztelepre került férjével, Palicz Józseffel. Kecskemétről 1959-ben érkeztek Szolnokra. Festett, linómetszetet és rézkarcot is készített, de igazi erőssége a litográfia volt. A kőnyomat leheletfinomságú tónusai feleltek meg legjobban csendes, álmodozó természetének (3. kép). Ritkán mondta ki, amit igazán szeretett volna, inkább lerajzolta. Egy különös világot teremtett magának örömből, nyugalomból és békéből összeszőve. Lágy vonalú női portrék, megkapó gyermekfejek, boldog tekintetű anyák, emberarcú állatok, mind egy megálmodott világ részesei. Hat szolnoki év után Antal llo3. Antal Ilona: Tehénfej, é.n. na visszaköltözött Budapestre.

7 Palicz József1931 -ben született Nyíregyházán. A főiskolát 1956-ban végezte el. Fónyi Géza, Hincz Gyula, Pór Bertalan és Koffán Károly voltak a mesterei. Két évet a Kecskeméti Művésztelepen töltött, majd 1959-ben feleségével, Antal Ilonával Szolnokra költözött. Kitűnő rajztudással indult, erről számolt be 1960-as kiállításán a Damjanich Múzeumban, ahol főiskolai stúdiumait mutatta be. A mesterségbeli képességek sok kísérletre késztették. Festett alföldi tanyákat Tornyai igézetében, sötét, sejtelmes fényeket Mednyánszkyt idézve. 1969-ben gyűjteményes anyaggal jelentkezett a Damjanich Múzeumban, ahol betekintést nyújtott gyötrődéseibe a pusztulással, testi és lelki kínzással fenyegető világot ábrázolva. Mindemellett felfedezi a festői témákat is, a szépséget, ami egy emberi arcban, tájban vagy akár a műteremsarokban meghúzódó dikóban rejtőzik (LXII. tábla). Művészete szintézisének már nem lehettek tanúi a szolnokiak, 1974-ben az új Zalaegerszegi Művésztelepre költözött.

8 6 Egri Mária: A művésztelep és képtára. In: Szolnoki Képtár. Szerk. Zsolnay László. Szolnok, 1997. 7 Egri Mária: A Szolnoki Művésztelep. Budapest, 1977. 8 Uo. 122