Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Bevezetés

csak száz-százötven esztendeje vált. A kolorisztikus gazdagodás lehetősége mellett tematikus újdonságokat is ígért a vidék, a falu. A XIX. század empirikus kíváncsisága, materialista kísérletező szellemisége a képzőművészeket is a valóság alaposabb megismerésére ösztönözte. Érthető, hogy a századforduló körüli időkben Magyarországon is megérlelődött a helyzet a piktúra eszközeinek a felfrissítésével korszerűbb kifejezésmódok igényére."

1 Szolnok szerepe tehát a magyar képzőművészetben a XIX. század közepe óta jelentős. Felfedezését August von Pettenkofen osztrák festőnek köszönhette, aki az 1848-49-es szabadságharc idején járt Magyarországon az osztrák csapatok hadifestőjeként. Számos rajzban és litográfiában örökítette meg a szabadságharc nem egy jelentős epizódját. A múlt században divatos volt az egzotikum iránti érdeklődés, és a külhoni művészek úgy gondolták, hogy a színes Keletről elképzelt furcsaságoknak sok megfestésre alkalmas részlete megtalálható itt. Nekik egy darab Kelet volt a piac színes forgataga, a puszta végtelensége, a nomád élet varázsa. Pettenkofen szolnoki tartózkodásai általában rövidek, mindössze 1-2 hónaposak, de igen termékenyek voltak. 1851-től 1881-ig majdnem minden évben felkereste a várost. Évről évre új témákat talált, melyek közül az egyik legkedvesebb a cigányok megfestése volt. A nagy hetivásárokat általában a piac valamelyik sarkából rajzolta, vagy rögtön le is festette. Képei élénken idézik fel nekünk a zöldség-, gyümölcs-, edényárusokat, a szekereken jövő parasztokat, és ma is pontosan felismerhetjük rajtuk a város egy-egy pontját. Színes változatosságukért, keleties ízükért itthon és külföldön is nagyon szívesen vásárolták ezeket a festményeket és grafikákat. Tehetségénél, alapos felkészültségénél fogva magasan kiemelkedett kortársai közül. Párizsi élményei hatására művei a későbbi években festőibb kifejezést nyertek. Festészetében határozott fejlődés látható az impresszionizmus kifejezésmódja felé. A magyar pusztát megjelenítő művei tették ismertté, és a külföldnek részben ő mutatta be a sokat emlegetett magyarországi betyárvilágot. Hírnevének, hatásának, vonzóerejének következtében sok osztrák és magyar festő kereste fel Szolnokot. Osztrák követői elsősorban baráti köréből kerültek ki: Johann Gualbert Raffalt, Leopold Carl Müller, Ottó von Thoren, Heinrich Láng és Tina Blau. Az 1870-es évek közepén Pettenkofen sikere és hírneve számos magyar művészt is Szolnokra csábított. Igy a Párizsban Munkácsy Mihály köréhez tartozó Deák-Ébner Lajos, Aggházy Gyula és Bihari Sándor mellett többek között itt találjuk Böhm Pált, Mednyánszky Lászlót, Tölgyessy Artúrt is. A XIX. század végére a még mindig uralmon lévő akadémikus szemlélet nagyban gátolta a valóságfestésre irányuló művészek törekvéseit. A hivatalos stílussal való szembefordulásként jelent meg előbb a Nagybányai, majd a Szolnoki Művésztelep. A Nagybányai Művésztelepet 1896-ban, a millennium évében barátaival Hollósy Simon hozta létre, aki Budapesten és Münchenben is dolgozott. Pályafutásának hazai művészeti életünk szempontjából is jelentős eredménye A művésztelep látképe a Vártemplommal volt müncheni magániskolájának megalapítása. Nö- (levelezőlap, 1911) vendékeivel nyaranta felkereste Nagybányát. Szabadban játszódó témák után kutattak. Legfontosabb problémájuk a természet színváltozati gazdagságának bemutatása volt. Velük tört utat az a felfogás, mely a festői összbenyomás szépségét akarja visszaadni ' Pogány Ö. Gábor. Hetvenöt éves a Szolnoki Művésztelep. Szolnok, 1977. 8