Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon
Az új természetinterpretáció, tehát lényegében a plein-air magyar nemzeti jellemzőinek összegezésekor az itt felvillantott sokféleségből egyetlen vezérszál mindenképpen kibontható, és ez a napsütötte színek, illetve a felfokozott kolorit kedvelése. Szinyei Mersétől Ferenczy Károlyig és Fényes Adolfig, vagy fojtottabb, drámaibb változatban Munkácsy Mihálytól Koszta Józsefig szinte mindegyikükre érvényes ez a megállapítás. De rendkívüli színérzékenység tapasztalható még az olyan lágyabb színharmóniákat alkalmazó festőknél is, mint Mészöly Géza vagy Mednyánszky László. Talán a szláv és germán szomszédai között társtalan, keletről származó magyar nép temperamentumos karaktere nyilvánul meg ebben a színpompában, mely 1870-80 körül aránylag ritka esetekben volt tapasztalható akár a nyugati, akár a kelet- és közép-európai festészetben. Ha később másutt is észlelhető lett, akkor is megőrizte sajátos különbözőségét. A vizsgált festmények szembetűnő vonása még, hogy szinte sosem vesztik el anyagéIvűségüket, és a látott valóságot mindig a tudott valósággal kontrollálják. A magyar plein-air épp ezért ritkán torkollik az impresszionizmusba, áttekintésünkben emiatt is kerültük ezt az elnevezést. Bármennyire is különböznek egyébként egymástól, e festőink érzékletes festésmódja ritkán engedi a konkrét benyomástól való eltávolodást — és még kevésbé az optikai elvonatkoztatás elméleti analízisét—, legfeljebb később, az absztrakció megerősödésének időszakában találunk rá példákat. Ráadásul az atmoszféra illúzióját megragadó francia művészekhez viszonyítva a magyarok erősebben kötődnek a lokális színekhez, és csak ritkán mennek el a felületi káprázatig. Az impresszionista festészet hosszú ideje a közönség kedvencei közé tartozik világszerte, különösen a francia mesterek közismert alkotásai váltanak ki általános csodálatot. Mellettük az utolsó évtizedben végre e stíluskör különböző nemzeti iskoláinak eredményeire is egyre nagyobb figyelem esett: terjedelmes publikációk és nemzetközi kiállítások igyekeztek számba venni mindazt, amit az egyes országok e téren létrehoztak. 47 Az egységesülő Európa keleti feléből azonban érdemtelenül kevés anyagot nyújtottak ezek az összegzések. Az erősen hiányos képválogatások nem tették lehetővé az újító magyar törekvések valódi értékeinek megismertetését sem. 48 Sajnos a magyar művészettörténet-írás, és még inkább a könyvkiadás is, keveset tett azért, hogy minél szélesebb körben közkincscsé tegye mindazt az eredményt, mely e témában magyar földön született. Rózsa Miklósnak, A magyar impresszionista festészet címmel 1914-ben megjelent könyve egyáltalán nem használható, csupán kuriózum, annyira komolytalanul és parttalanul válogatta és írta anyagát. A plein-air kérdéskör csak a korszak-összefoglalókban, monográfiákban, gyűjteményismertetésekben és kiállítási katalógusokban kapott figyelmet, önálló kötet még nem született. Egyetlen kivétel az 1973-ban, ugyancsak a Szolnoki Galériában megrendezett plein-air kamarakiállítás és szerény katalógusa Aradi Nóra bevezetőjével. 49 A Nemzeti Galériába látogató hazai és külföldi értő közönség azonban általában felfigyelt a magyar plein-air festészet magas színvonalára és változatosságában is egyedi karakterére. Ez az érdeklődés eredményezte 1994-es kiállításunkat a magyar impresszionisztikus törekvésekről Osnabrückben, 50 illetve még szélesebb korszakbemutatóinkat 1995-ben a hágai, genti és dijoni múzeumokban, mindenütt részletes katalógusokkal. 51 Magyar nyelven és budapesti kiállítóteremben mindez együtt sajnos még nem jelenhetett meg, viszont az 1996-os centenáriumi évben sor került legalább az egyik 47 Norma Broude (szerk.): World Impressionism. The International Movement 1860-1920. New York, 1990. A hatalmas kötetet rövidesen kiadták olaszul Milánóban, 1993-ban németül Kölnben, sőt 2000-ben franciául Párizsban - sajnos változtatás nélkül, pedig rengeteg tévedés és hiányosság van benne összezsúfolva. A kereslet mégsem csökken iránta. Ugyanez érvényes egy német szerzőgárda összefoglalójára is: Ingó F. Walter (szerk.): Impressionismus 1860-1920. /-//. Köln, 1993. Ebből a német kiadó maga gondoskodott az angol és francia nyelvű verzióról. Vö. még Landschaft im Licht. Impressionistische Maierei in Európa und Nordamerika 1860-1910. Katalógus. Köln, Wallraf-Richartz-Museum és Zürich, Kunsthaus 1990. 48 Vö. Szinyei Merse Anna: Múlt századi magyar festészet az utóbbi évek nemzetközi kiállításain, in: Ars Hungarica 1994/1. 192-197. 49 Ld. 17. jegyzet. Aradi Nóra később is kutatta a kérdéskört, de nem publikálta. Az MTA művészettörténeti kézi könyvsorozat XIX. századi kötetének kéziratai is kiadatlanul hevernek. 50 Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870 bis 1910. Osnabrück, Kulturgeschichtliches Museum, 1994. A szerző jelen tanulmány nagy részét először a németországi kiállítás katalógusában publikálta. 51 Hongaarse schilderkunst 1860-1910. Den Haag, Museum Het Paleis-Gent, Museum voor Schone Kunsten, 1995; Budapest 1869-1914. Modernité hongroise et peinture européenne. Dijon, Musée des Beaux-arts, 1995. A holland nyelvű tanulmány a szerző tollából jelent meg, a dijoniban részpublikációja a plein-airről ugyancsak tőle. 35
