Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon
jl ellentétben nem alkalmazta az egyszerre festés elvét. Sokszor évek múltán is javított, belefestett képeibe. Számtalan szemlélődésből leszűrt megfigyeléseit kristályosította sokatmondó komI pozícióba, és így sikerült megőriznie az ábrázolt anyag tartalmi és formai lényegét a felület pillanatszerűségével szemben. Hollósy tanítványa, Réti István is először interieur-képeken próbálta ki a levegős atmoszférafestést, és csak nagy sokára merészkedett ki a természetbe. Bár 1906 körül néhány remek tájtanulmánnyal bizonyította rátermettségét, az emberábrázolás — és főként a szervezés, tanítás — mindig jobban érdekelte. A Tájkép figurával egész oeuvre-jében legközelebb áll az impreszszionizmushoz: szélesen kezelt, meglepően üde színvilágú, modern kép, mely spontán szemlélődő hangulatával társtalan munkásságában (XXVI. tábla). Az összefogott foltfestéssel, a harmonikusan vezetett színritmusokkal a természetben feloldódó ember kiegyensúlyozott, boldog hangulatát sikerült visszaadnia. A fiatal Glatz Oszkár ellenben a tapasztaltabb mestereket is meglepte havasi magányában, 1897-ben készített képeinek festői erénye18. Glatz Oszkár: Öregember, 1900 körül ivei. Tavasztól őszig megszállottan festett a Nagybánya fölötti magaslatokon: nagyszabású kompozícióit a természet közvetlen élménye élteti. A lágy tónusba ágyazott színek különleges összecsengése, a remekbe talált valőrök a plein-air tökéletes megértéséről vallanak (18. kép). Később színvilága intenzívebbé vált. A nagybányaiak legérettebb, legkövetkezetesebb személyisége, egyben a XX. századi magyar festészet egyik legjelentősebb mestere Ferenczy Károly volt. Már müncheni korszakában a későbbivel azonos irányban kereste kifejezőeszközeit, ezért is ért el a művésztelepen olyan gyors eredményeket. 1899-től egyre jobban érdekelte a ragyogó napsütés, amely nála ritkán oldja fel a formákat. Inkább erőt kölcsönöz a megvilágított foltoknak, melyek tömegével sok képén szembeállítja az élesen elváló árnyékokat. Igy lesz a napfény a gondosan megtervezett, sokszor szűkre vágott képtér fő szervezőjévé (XXVIII. tábla). Optikai kiindulópontja rokon az impresszionistákéval: képein a színes síkokra helyezi a hangsúlyt, és ezek helyesen eltalált valőrjével — fénytelítettségi fokozataival — kelti fel a térbeliség illúzióját (XXVII. tábla). Ferenczy 1903 körüli képein állt legközelebb az impresszionistákhoz (19. kép), ez azonban nem azt jelenti, hogy bármelyik ország sajátos impresszionisztikus megoldásaival rokonítható lenne. Érdekes megfigyelni egyébként, hogy a nagybányaiak érett stílusát sokkal nehezebb párhuzamba állítani a kortárs francia, német, osztrák vagy egyéb törekvésekkel, mint ahogyan az az 1880-as évek termésében még lehetséges volt. Ferenczyék ugyan egy időben dolgoztak saját stílusuk csiszolásán az ún. „német impresszionistákkal", de olyannyira függetlenek voltak egymástól — még ha látták is egymás műveit nagyobb kiállításokon —, hogy jóformán sehol sem akadhatunk hasonló megoldásokra. Később Ferenczy még szintetikusabbá, még dekoratívabbá vált, ez azonban már a plein-air kérdéskörétől való eltávolodásának időszaka. Slevogt, Corinth, Liebermann ugyanakkor még légiesebb, még impresszionisztikusabb lett. Iványi Grünwald Béla kevésbé egyenletes munkássága mind naturalista, mind plein-air korszakában szoros rokonságban állott Ferenczyével. 1903-ban azonban — Ruhaszárításáva\ (XXIX. tábla) — az impresszionizmus egyik végpontját jelző olasz divizionizmushoz került közel. A forró napsütés benne vibrál minden apró festékpöttyben. A harsány vörösek sűrű tömege messzire kivilágít a képből — ilyesmi sem a franciák, sem az olaszok vagy a belga luministák képein nem fordul elő. A magyar 32
