Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

Szinyei Merse Anna Plein-air törekvések Magyarországon A Szolnoki Művésztelep hivatalos megalapításának centenáriumához közeledve egy másik évfordulóról sem szabad elfeledkeznünk: százötven éve annak, hogy August von Pettenkofen, a szabadságharc magyarokkal rokonszenvező egykori osztrák csata képfestője — immár polgári festőként— először látogatta meg Szolnokot.

1 A két időpont — 1851 és 1902 — közötti fél évszázadban hihetetlenül gyors fejlődésnek indult természet- és társadalomtudományok és az új technikai vívmányok addig sosem látott mértékben kitágították az emberiségnek a saját életterére vonatkozó ismereteit. A művészek, akárcsak a reneszánsz idején, e törekvések aktív részeseivé váltak. A felvilágosodástól számítható folyamatban egyre nagyobb szerepet kapott a természet közvetlen megfigyelése, és a légköri változások festői rögzítése lassanként magával hozta a tájfestészet átalakítását.

2 Az optika szenzációs felfedezéseit követően végképp anakronisztikussá vált a sok évszázados hagyományhoz ragaszkodó, régies ábrázolásmód. Köztudomású, hogy az új természetszemlélet — és vele a szabad ég alatti, ún. plein-air festészet — térnyerésében és elterjesztésében milyen döntő szerepe volt a művésztelepeknek.

3 Az azonban egyáltalán nem ilyen közismert tény, hogy a magyar plein-air hamarosan tárgyalandó két nagy generációját megelőzően is működtek már olyan festőink, akik — legalábbis néhány művük kapcsán — bízvást nevezhetők a később oly elsöprő győzelmet arató művészi irányzat előfutárainak. Egyikük, Barabás Miklós, 1834/35-ös itáliai tanulmányútján, mondhatni véletlenül került kapcsolatba olyan törekvésekkel, amelyeket világszerte h Barabás Miklós: A salernói öböl, 1835 az impresszionizmus előzményei közé sorolnak. Velencében nemcsak a helyi kolorista hagyományokat ismerte meg, hanem egy skót festő barátja, W. L. Leitch révén az angol akvarell művészet pompás módszerét is elsajátította.

4 Nápolyban pedig okvetlenül találkoznia kellett az akkoriban működő ún. ' Alapos monográfusa a három évtizeden át hűségesen visszatérő művész naplója alapján rekonstruálta szolnoki tartózkodásait. Árpad Weixlgártner: August v. Pettenkofen. Wien, 1916. I. 294. 2 Lásd bővebben Szinyei Merse Anna: A magyar tájfestészet aranykora 1820-1920. Budapest 1994. 8-10; valamint ugyanő: A nagybányai festészet plein-air előzményei, in: Nagybánya művészete. Katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1996. 78-95. 3 A legszélesebb áttekintést ebben a témában épp most végezték el a németek nemzetközi szakértőgárda igénybevételével a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum 2001/2002 telén látható nagy kiállítása alkalmából (Künstlerkolonien in Európa - lm Zeichen der Ebene und des Himmels). Kéziratunk lezárásáig a katalógus még nem jutott el Magyarországra. Korábban sokáig Michael Jacobs kötete volt irányadó (The Good and Simple Life: Artist Colonies in Europe and America. Oxford, 1985), mely Szolnokról és Nagybányáról is írt. Anke Repp-Eckert tanulmánya viszont (Europáische Künstlerkolonien des XIX. Jh., in: Landschaft im Licht-lmpressionistische Maierei in Európa und Nordamerika 1860-1910. Katalog. Köln, Wallraf-Richartz-Museum-Zürich, Kunsthaus 1990) csupán Szolnokról emlékezett meg annak ellenére, hogy magára a kiállításra a rendezők csak nagybányai képet kértek kölcsön, szolnokit nem, hiába próbáltuk meg őket az utóbbira is rábeszélni. Nürnberg a most tárgyalt 37 művésztelep között négy magyarral, így Kecskeméttel és Gödöllővel is foglalkozik, és néhány plein-air főművet most épp a részükre kölcsönzés miatt kell Szolnokról hiányoljunk. 4 Hoffmann Edith: Barabás Miklós. Budapest, 1950. 19. 13