Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

A kolónia

Roppant nehéz helyzetben vagyok, mikor a művészet jövőjéről kell írnom. Nem is kedvelem ezt a témát, hogy őszínfe legyek, mert próféciáim nem szeretek. A kérdés pedig a prófécia határán mozog, tehát azért amit mondok, felelőséget nem vállalok és kérem a nyájas utókort, hogy ne mosolyogjon le, ha jóslatom nem következnék be. Emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor a fotografálógépct feltalálták. Akkor is nagy izgalommal érdeklődtek a legkiválóbb művészeknél és a legkitűnőbb esztétikusoknál is, hogy milyen befolyással lesz a gépi ábrázolás a festészetre és milyen ellentétes vélemények kerültek ki. Voltak, akik a festészet felett meghúzták a lélekharangot, mondván: „minek ma már festeni s rajzolni, mikor azt a gép tökéletesen elvégzi az emberen, az emberi elme*s kéz helyett?" És lám mennyire nem lett igazuk, mert a művészetnek soha olyan fellendülése nem állt be, mint amilyent a fotografálógép feltalálása előidézett. Hiszen mindig más az, amit a gép állit elő és amit az emberi agy teremt. Ellenben a fotografálógép a szolgálatába lépett a festészetnek, a képek reprodukálása által, azok terjesztésében és népszerűsítésével. Hány kitűnő művet csak reprodukcióban ismerünk, amit épen azért tudunk élvezni, mert előállításuk fotografikus, tehát tárgyilagos és megbízható. De nem akarok elkalandozni a tárgytól, mert a kérdés az: mi a festészet jövője? Pár sorban nehéz ezt elintézni. Véleményem röviden Öszszefoglalva a következő: a festőművészetnek mindig és mindig tágabb tere nyílik. Tessék csak elképzelni a rádiót és azt, hogy majd a képleadások is olyan tökéletesek lesznek, mint ma a hangleadás, és épen ügy fogja a rádió leközvetíteni a londoni és a párizsi stb. képkiállításokat, mint most a hangversenyeket. Ilyen módon ellátogathatunk otthonunkból kí sem mozdulva, nagy mesterek műtermeibe, láthatjuk őket munkaközben, élvezhetjük készülő műveiket Madagaszkárban úgy, mint Budapesten. Ez aztán beláthatatlan mértékben fogja népszerűsíteni a művészetet és lehetővé teszi a festőművészet alkotásaínak minél szélesebb körben való terjesztését. Azt hiszem elég, ha csak erre világítok rá az ankét keretében. Pólya Tibor Stilusok születésénél az építészet lendül neki legelőbb s ezt követi sorban a szobrászat, majd -a festészet. A mai általános forrongásból kícsíllognak az új építészet első formái, melyek a fénynek, levegőnek és általában a higiéniának jegyében születtek. Festő létemre elsősorban a festészet jövője érdekel s miután az függvénye, kiegészítője az építészetnek, a festészetet is a jövőben világosnak, derűsnek látom s épen hígíeníai okokból, valószínűnek tartom a falfestmény, a freskó üjraszületését. Pólya Iván Nem tudhatíuk milyen lesz a jövő művészete, lesz-e egyáltalán művészet? Hiszen manapság gyakran hallani, hogy a művészet felesleges. A ma sportkultusza, anyagi bajok, politikai villongások, elvonják a figyelmet a művészetről és annak művelőiről. De a múló divat nem térítheti el azem'beríség érdeklődését és rajongását a szép iránt, ami a művészeti alkotások lényege. Ma visszatekintünk a múltba, nem tudjuk megállapítani mi a szépség lényege, a közös szép a régi nagy mesterek alkotásaiban. Az egyéni felfogás áttörheti a törvényeket és korlátokat a jövőben is, ha egyébként újszerűt, érdekeset és nagyszabásút ad. Hogy milyen lesz tehát 102