Füvessy Anikó szerk.: A megújult néprajzi gyűjtemény. Időszaki kiállítás (Tiszafüred, 1999)

Minisztérium (1996) és a Nemzeti Kulturális Alap (1997), az időszaki kiállítás rendezését és katalógusának kiadását a Nemzeti Kulturális Alap (1998) és a Tariczky Alapítvány (1999) támogatta, melyet e helyen is megköszönünk. A kiállított tárgyak nagy része a tárgyalkotó népművészet körébe sorolható. Az ilyen díszes tárgyak valós arányaiknál nagyobb számban maradtak fenn, a gyűjtők figyelmét is jobban felkeltették, ritkább használatuk és megbecsülésük miatt megmaradásuk esélye is nagyobb volt. Egy részük datált és feliratos, fontos adalékokat közvetítenek a népművészet stílusváltozásáról. A napi életben használt tárgyakat formai állandóság jellemezte, a divat változására kevésbé reagáltak. Köztük is előfordul azonban egyszerűbb díszítmény kíséretében a készítés idejét, a tulajdonos, ritkábban a készítő nevét feltüntető felirat. A válogatásnál ezt a csoportot is figyelembe vettük. Tiszafüred a XVIII. század közepén évi négy országos vásár tartására kapott engedélyt, ezzel a mezővárosok sorába lépett. A rendszeres vásárok a kisiparok fejlődésére ösztönzően hatottak. A város nagy, ártéri legelőkben és rétekben bővelkedő határán jelentős külterületi állattartást folytatott, mely az ehhez kapcsolódó kisiparok megerősödését eredményezte. A tenyésztett állatok (gyapjú, bőr), a mezőgazdasági haszonnövény (kender) és a tiszamenti táj adottságai (nád, vessző, agyag, puhafa) számos kisiparhoz, háziiparhoz nyújtottak nyersanyagot. Ezek egy része kiváló minőségével vagy jellegzetes díszítményével nagyobb ismertségre tett szert (nyereggyártás, fazekasság, festett bútorok). A XVni-XIX. század fordulójának általános gazdasági fellendülése, mely a gyapjú- és gabonakonjunktúrában gyökerezett, a jobbágyháztartásokban is éreztette hatását. A módosabb jobbágyi rétegek viseleti darabjai és lakberendezési tárgyai között a képzett mesteremberek munkaigényes és míves termékei egyre növekvőbb arányban jelentek meg. Ezek egy részét a vásárokban szerezték be, de a XVin. század utolsó negyedétől a Tiszafüred nagyságrendű mezővárosokban a betelepült vagy helyi iparosok növekvő száma azt jelezte, hogy a vásárlók igényeik egy részét már helyben is ki tudták elégíteni.