Füvessy Anikó szerk.: A megújult néprajzi gyűjtemény. Időszaki kiállítás (Tiszafüred, 1999)

ismert, a Juhász-, de neves volt a Nyúzó-, a Bodo-, a Molnár- és a Cs. Kiss-család is. A korai darabok leginkább butykoskorsók, miskakancsók néhány tál, kulacs, ivóbögre társaságában. A XIX. század második felétől csipkés szélű tálasedényeik és kisbutykosnak pálinkásbutelláik is igen keresettek voltak. Fő vásárlóik a szépre fokozottan érzékeny matyók köréből tevődtek össze, mely stílusukra is visszahatott. A kiállításon a feliratos, változatosabb díszítésű butykoskorsókból több példányt is bemutatunk. Köztük található a legkorábbi füredi mázas kerámia is, mely 1828-ban készült. Díszítményében is ritka darab a metszett, karcolt és írókázott csőregéstál, melyet 1840 körül égettek. A stílus változását és a kedvelt motívumokat a pálinkásbutellák segítségével szemléltetjük. Ezek egy része megrendelésre készült, rajta a készítés ideje és a tulajdonos neve. A megrendelt darabok munkaigényesek, megformálásuk is eltér a vásári árúktól. Karcolt madarak, virágcsokrok, körzővel szerkesztett rozetták díszítik őket. A megrendelt darabok között egyéni díszítménnyel is találkozunk. Ilyen az a kulacs, melyet lovashuszárral díszített Katona Lajos. A klasszikus díszílmények a XIX. század utolsó negyedétől megváltoztak. A páratlan számú virágzó ágakat az elhajló száron elhelyezett kettősvirágok különböző változatai váltották fel. A stílusváltozás oka a termelés felfutásában is keresendő. A vásárokon férfi keresztnévvel ellátott butellákkal, női keresztneves tányérokkal, tálakkal jelentek meg. Gyorsan kialakítható, de szemre tetszetős díszítményékkel jelentkeztek, színviláguk is megváltozott. Az alapszínek - fehér, vörös, barna, zöld - mellett megjelent a kék és az okker különböző árnyalata. Az ünnepi edények mellett már a napi használatra szolgálókat is gazdagabban díszítették. A szilkéket, fazekakat levélkoszorú díszítette, fülükre évszámot írókáztak. A XIX. század végére két-három évtizedes felfutás után a fazekasság országosan is hanyatlott. A mesterek az olcsó és tetszetős gyári termékekkel nem tudtak versenyezni, egyre többen néztek más megélhetés után. így történt ez Tiszafüreden is, ahol az egyre romló minőségű edények égetésével I. világháború után hagytak fel. Néhány cserépedényt más központokból is bemutatunk, A megye másik jelentős fazekascentruma Mezőtúr volt. A feketekerámiák sorában a sikált madaras nagykanta és a gyertyamártók egy része is itt