Füvessy Anikó szerk.: A megújult néprajzi gyűjtemény. Időszaki kiállítás (Tiszafüred, 1999)

szabadrajzú tiszavalki hímzésekkel is megelégedtek. Az elszakadt országrészekből áttelepülteket gazdasági szükség kényszerítette hímzéseik egy részének értékesítésére. Két ilyen erdélyi keresztszemes kendő a II. világháború után csere révén került tulajdonosához, egyiket ciprusfa, másikat szegfű díszíti. Az Alföldhöz hasonlóan korán polgárosult Tiszafüred környéki viseletre a gyűjteményben csak néhány darab utal. Ilyen az a fekete, színes selyemvirágokkal és gyöngyhímzéssel díszített főkötő, mely 1880 körül Tiszafüreden volt divatban. Ezeket a dekknek nevezett főkötőket általában tulajdonosukkal temették el. A zömében református vidék puritánabb ünnepi viseletének elengedhetetlen része volt a fekete, csipkeszélű selyemkötény. Bő, vastagabb szövésű selyemszonyát és hosszú ujjú selyemblúzt viseltek hozzá. A rojtos selyemkendők, melyet a mellen keresztülkötve viseltek, több példányban is fennmaradt fekete vagy színes változatban. A téli ünnepeken gyapjú, bársony vagy zseniliakendők védtek a hideg ellen. Kevés nő engedhette meg magának a dúsan hímzett, pèlerin szabású kisbunda vásárlását. Ebből vidékünkön a barna alapú, fekete hímzésű kunsági változat volt népszerű. A textilgyüjtemény olyan ritkaságai is megújultak, melyek a történeti Magyarország hímzéskultúráját szemléltetik. Ennek a gyűjteményrésznek törzsanyaga a Hepp-hagyaték megvásárlásával került a múzeumba, pár darabot pedig más vidékről ideköltözőktől vettünk meg (1865-ös Somogy megyei hímzett férfiingek, tüll menyasszonyi kendő). A legkorábbi darab a XVII. században, valószínűleg a török megszállás éveiben került Magyarországra. Ez egy egész felületén keresztszemes hímzéssel kitöltött török kendő, melynek korai voltára az is utal, hogy arab betűkkel szerepel rajta a török nyelvű felirat. Néhány szép, változatos hímzésmódú és díszítményű textil a XVIII. században készült. Közülük kiemelkedik a fehérhímzéses, szálvonásos gránátalmás párna, a selyem úrihímzés, mely talán egy papi palástot borított, illetve a szabadrajzú színes gyapjúhímzéses nyugat-dunántúli lepedőszél. Utóbbin virágtövek mellett kisebbnagyobb madarak ismétlődnek szakaszosan, alsó szélét csipke szegélyezi, A gyűjtemény számos felvidéki, főleg Nyitra megyei viseleti darabot (főkötők, ingrészek), délszláv (bosnyák, sokác) szőtteseket,