Füvessy Anikó szerk.: A megújult néprajzi gyűjtemény. Időszaki kiállítás (Tiszafüred, 1999)

rendelkező férfiaknak is legény kortól általában saját nyerge volt. A módosabb parasztfiatalok nyergei szinte minden esetben díszfaragást kaptak. A szakmai hírükre büszke füredi nyergesek 1822-ben céhet alapítottak. Egyéni faragóstílusuk ekkorra már kialakult. A puhafa nyeregdeszkákat ékrovással szegélyezték, a szíj ázáshoz és felszereléshez szükséges lyukakat vésett, klasszicista indákkal vették körbe. A keményfa kapákon a díszítés kétféle technikával készült. A kápa szélén cifrázókéssel párhuzamos vonalat véstek, ennek közét, illetve szélét cifrázóvas segítségével beütött, egyszerűbb mintákkal díszítették, folyóvirággal, rozmaringgal, félkörök, körök és ékek variációival. Ritka volt az olyan nyeregkápa, mely a beütött minták helyén domború faragást kapott. Ez lehetett palmettás levélsor, de előfordult előfordult élethűbb virágábrázolás is. Kiállított címeres nyergünkön mindkettőre találunk példát. A nyereg legdíszesebb része a kápafej volt. A nagyobb, hátsó kápafejre összetettebb, de az első kápa díszítményével harmonizáló faragás került, általában palmettás élethűbb vagy stilizált virágok. Szép, 1820 körüli készült darabján a tarsolylemezek palmettás díszeihez hasonló mintát találunk. A hasonlatosságot még inkább növeli az a technikai megoldás, mellyel a domború faragások hátterét kitöltik. Ezek a gombostűszerű apró pontok, illetve igen kis átmérőjű, szélükkel egybeérő körök a honfoglaláskor fémmunkáinak poncolt hátterére emlékeztetnek. A XIX. század második felétől készült nyergeken - vélhetően a népművészet kiszínesedésével összefüggésben - a hangsúlyozottabb részeken vörös, elvétve fekete festéssel is találkozunk. A kiállításon több ilyen festett nyereg is szerepel, melyeket Kuli Mihály, az utolsó füredi nyerges ajándékozott az I. világháború után a múzeumnak. A füredi nyergesek ekkorra már felhagytak a nyereggyártással. A biztos megélhetést nyújtó hadirendeléseket a huszárnyereg 1868-as teljes szerkezeti átalakításakor elvesztették, a civil megrendelések pedig a XX. század elején szorultak vissza.