Füvessy Anikó szerk.: A megújult néprajzi gyűjtemény. Időszaki kiállítás (Tiszafüred, 1999)

Tiszaörvényre. Hátsó támlája a tiszaörsi láda színében és stílusában készült, lábait kis festett virágág díszíti. Fejrésze többszöri átfestés nyomát viseli, fő motívuma festett körmezőben virágcsokor. Legnagyobb számban a Csilléry Klára kutatása alapján jól ismert füredi stílus képviseli magát. Tiszafüreden virágozott helyi asztalosmunkákkal az 1830-as évektől találkozunk. Ekkorra az asztalosok a csizmadiákkal együtt már közös céhet alapítottak. A korai stílus periódus 1850-1860-ig tartott. A sötét alapszín jellemezte, melyen a fő motívum három vagy öt virágból összetevődő csokor volt. A csokrokat köralakú vésett keret övezte, ez az egyetlen faragott ornamentális részlet a bútoron, a többi festett. A virágozás legjellem zőbb elemei a gránátalma, a tulipán és a gyöngyvirág, melyek apró, ritmikusan váltakozó színű levélkék és virágszirmok társaságában jelennek meg. A stílus nagyváradi és komáromi elemeket ötvöz. A XIX. század második felére jutott el Tiszafüredre a márványozással díszítő központok (Nagyvárad, Eger, Miskolc) hatása. Tiszafüreden ez a márványozás kezdetben a mértéktartóbb kék alapon feketével készült, rajta a korábban megszokott virágozás a szokásos köralakú, de már csak festett mezőkben elhelyezve. A gyűjtemény egyetlen ilyen darabja Tiszaderzsről került be és a Fazekas Tájházban van kiállítva. Ilyen színösszeállítással festették a füredi református templom padjait is, mely jól harmonizált a karzatok alatti klasszicista stílusú, kálvinrózsás kazettákkal. A késői stílus másik színösszetétele az élénkpiros alapon fekete márványozás. A két eltérő stílus átmeneti darabja az a láda, mely 1870 körül készült. Alapszíne már piros-fekete, de oldalélén a gránátalmasor kék alapon jelenik meg, a virágcsokrok kör alakú kerete is kék színű. Virágozása harmonikus, nem zsúfolt. Tiszafüred asztalosai egri műhelyeket kerestek fel a 1870-es években a stílus alapfogásainak és a díszítmény virágozásának megismerése céljából. Az ebben a stílusban készült ládák a XIX. század végére alsó fiókkal bővültek, szinte egész felületüket beborította a dús virágozás. A ládák mellett falitékák, sarokpadok és korsólócák, sőt élésládák is készültek ebben a stílusban. Az ilyen virágozású bútorok a XX. század elején már csak a katolikus szegénység lakásait jellemezték. A piros-fekete alapszínű virágozott asztalosbútor mellett főként barkácsmunkaként olyan ládák is készültek, melyeknek előlapját két nagyvonalú vésett virágcsokor díszíti. Kiforrott példányai a környék