Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

részein, ahol erekben csapódott ki az amorf tejkvarc az egykori hidrotermákból. Az agyagpala-területek egyes részein vastag a finomabb-durvább máladék. így pl. az Odorvártól északra, lefelé kb. 80—100 méterre az Erdőhivatal által ásott, 2 m mély kutatógödörben igen finom, citromsárga (vashidroxid) agyagot találtunk. — A fent említett edénydarab külső felületén a durván sima égetettség nyomait találjuk füst és korom nyomaival, ami a vár 1473-bóli felégetése idejéből való. Az edénydarab belső felülete valami fekete festékkel „V” betűs cikcakkozással díszített, de a vonalkázás eléggé hevenyészett. — Az 1/4—1/2 mm-es kvarcszemcsék (csillogó, vízszínűek) négyzetcentiméterenként háromszor-négyszer jelentkeznek.

A neolitikus anyagból került ki egy pirosra kiégetett edénydarab füllel. A fület a még puha, ki nem szárított agyagból — az edény elkészülte után —, „húzták ki”. Ez a fül tompahegyű, 4,5 cm széles az edénykarimán mérve, a fül csúcsa 2 cm-re ugrik el a karimától, vastagsága 1,5—0,8 cm között van: a fül csúcsánál 1,5 cm, a fülnek a karimánál való elvégződésénél 0,8 cm. Ezen az edénydarabon is megtalálhatók az égettség (tűzvész) nyomai. — Az üvegesen csillogó kvarcszemek itt is megtalálhatók, cni -ként 4—5 jól vagy alig látható szemecske. — Az edényfal vastagsága 0,8—0,9 cm, a fül körül vastagabb. Az anyagban apró, fehéres pontok vannak 1/4 mm-től 2—3 mm nagyságig. Talán földpát, akkor vulkanikus eredetű anyag málladékából készült az edény.

Egy dolog azonban egyelőre magyarázatra vár. Közvetlenül az Odorvár alatt — délre —, van a Hárskúti-lápa, amely közepes mennyiségben tartalmaz tejkvarcot (kg-os darabokat is!), limonitos-kvarcitosodott mészkövet, ritkán fekete szarukövet és a Mákszem (622,2 m) keleti oldaláról, nemkülönben a Fenkő (vagy Fénykő) — 443,6 m — egész tömegéből származó finom-kvarcszemes, finom-muszkovitcsillámos homokkövet, tehát eszközkészítésre alkalmas anyagokat, s mégsem találunk megmunkált kőeszközöket, csak cseréptöredékeket és megmunkált csontokat. Csak mutatóban került elő egy szépen csiszolt kaparókő vagy marokkő. Fekete szarukő az anyaga, amely gyenge gázos hatásnak volt alávetve keletkezése folyamán és a kőzetben gömb alakú likacsok jelzik ezt a gázosodást. Ezek a gömbiyukak 0,1 —1,0—2,0 mm átmérőjűek, eloszlásuk szabálytalan. A kaparókövön darabletörés nyomai vannak; magának a kaparókőnek a méretei: hosszúsága 9,5 cm, szélessége 5 cm, vastagsága átlagosan 1,0—1,4 cm. Domború része sötét, feketés, a simára (laposra) csiszolt oldala földfekete. E munkaeszköz nyersanyagának lelőhelye — mint eredeti szarukőkavics —, a Mákszem (622,2 m)

9