Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)
lerombolása után Rozgonyi Sebestyén Mátyás királytól megkapta a cserépi várat, s minden bizonnyal megkapta a vártól pár km-re Ny-ra települt Cserépfalu községet, s e község templomának ajándékozhatta Rozgonyi Sebestyén a huszita áldozókelyhet. Igen Ám! De hogyan került a serleg (kehely) a falba? Nos, Cserépfalun nagyon erős volt már a XVI. században a reformáció; dr. Mizser Lajos kutatásai szerint már 1576-tól református egyház van a faluban, esetleg az eredetileg róm. kát. templomot is át kellett adni az újhitűeknek, s az alulmaradt katolikusok befalazták az átadás előtt a — feltehetőleg — nem közönséges kelyhet. Mindennek kissé ellentmond az a tény is, hogy a XVI—XVII. századi Magyarország a vad és erős vallásharcok színtere, nem valószínű tehát, hogy az általánostól eltérő alakú „huszita kehelyből” akár a róm. kát. pap, akár a ref. lelkész áldozott volna, vagy úrvacsorát osztott volna. De akkor miért adományozta Rozgonyi Sebestyén a kelyhet — ha adományozta! —, a cserépfalusi róm. kát. templomnak? A vár felégetését és lerombolását ostrom előzte meg. Erre vallanak azok a kiváló és sokféle nyílhegyek, amelyek a csúcsrégióból előkerültek, s megfelelnek a Mátyás korabeli nyílhegyeknek. Van köztük nehéz vért (páncél) ellen használt „nehéz” nyühegy, s vannak olyanok, amelyeket vért nélküliek ellen, vagy bőrvértűek ellen használtak. Kovácsolt vasból készültek, többnek a hegye roncsolt, elhajlított, tehát használták ezeket a nyílhegyeket. — A nyílhegyeket kohászati szempontból lenne célszerű megvizsgálni, hogy vajon vannak-e köztük az akkori Bajorországban készült nyílhegyek. Ti. a XV. századi magyarországi hadiipar elégtelen volt. Pl. 1465-ben Mátyás királyunk a nyilak, kopják egy részét is Bajorországból hozatta: egy-egy nagyobb hadjárata előtt 120— 145 ezer darab nyílhegyet hozatott Dél-Németországból. Pl. 1480. januárius 28-án Regensburgból 24 hajórakomány íj, nyíl, lőpor, ágyú indul el Mátyás királyunk seregeihez. Mátyás ez alkalommal kéri Frigyes császárt, hogy ne szedjen vámot a 24 hajó után. — Természetesen Magyarországon is készültek nyílhegyek — külön „nyílkovácsok” is voltak —, itthon is voltak vasolvasztó kohóink, találtak honfoglalás kori kohót is. A nyílhegy két szárnyát hajszálpontosan egyformára kellett kalapálni, mert különben a nyílvessző „félrevitt”. A két félrész súlyának is egyezni kellett és „nyílegyenes” nyílvesszőre volt szükség. Odorvár tágabb térségében a vasércbányászat nem volt ismeretlen. Több tucat földrajzi név vall Odorvártól É-ra, К-re és Ny-ra vasbányákról, vagy vasércbánya-gyanús helyekről: 1. Kis-Bánya-bérc (Felsőtárkánytól E-ra), 29
