Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

sen homogén kiégetettségű törésfelülettel, 0,7—0,9 cm átmérőjű lyukkal. A fültöredék enyhén kúposán vékonyodik. Ragasztott fül, nem a nedves agyagból „kihúzott” fül. Látszik az edényfalhoz való ragasztás nyoma (XIV. század).

3. 2,5x1,7 cm-es, téglalap alakú cserépedény-töredék. Külső felülete piszkosfehér, matt, igen finom vonalkázással, s két ujjlenyomatgyanús nyommal. (Érdekes lenne, ha ujjlenyomat lenne!) A belső felület szép sárga mázú, fényes, finoman repedezett. Az égetés egyenletes, a törésfelület tömör, finom, fehéres. (XV. század.)

4. Középfinom kiégetettségű, piszkosfehéres színű edénytöredék fenékrésszel. Az edényfal 0,5—0,6 cm vastag, egy helyen 0,3 cm-re vékonyodik)!). A fenék a szélénél 6—7 mm vastag, a fenékközép felé 3—4 mm-re vékonyodik. A külső felület egy részén mattvörös (bordóvörös) csík húzódik. XV. század. Nyersanyagbányája ott lehetett, ahol a Bükkzsércre bevezető műút déli oldalában igen finom, fehéressárgás „hegyilösz”-feltárás van ma is (más néven: „nyirok”). (A 216 m-es műúti magassági pont és Bükkzsérc K-i bejárata között.) Az alig látható kvarcszemcsék sűrűsége cin -ként 4—5 darab. — Előkerültek még zöld, kék, piros festésű edénydarabok XV. századi nyílhegyek társaságában, így az edénydarabok is XV. századiaknak keltezhetők. — Az edények festésére valószínűleg helyi növényi anyagokból kivont festékanyagot használtak. E téren a festékkaparékon kromatográfiai vagy izotópos vizsgálatokat kellene végezni. (Én két közületnél próbálkoztam kromatográfiai vizsgálatokkal, de nem vállalták társadalmi munkában.)

A várfalak építési módja jellegzetesen középkori. Ennek menete a következő:

1. A szálban álló sziklára égetett meszet szórtak (mészoxidot). Erre a tervezett várfalszélességben rakták az első sor építőkövet, majd erre az első sor építőkőre és az építőkő-darabok közé újfent égetett meszet szórtak, majd erre a mészoxid-sorra újabb szikladarabok (formáltak, vagy természetes alakúak) kerültek.

2. Ezeket a váltakozó sorokat a fal vastagságától függően 4—6 sorig folytatták,

3. s utána vízzel alaposan megöntözték.

4. A víz hatására „oltott mész” keletkezik (mészhidroxid).

5. A mészhidroxid a levegőből széndioxidot von el, magába veszi,

6. s átalakul kalcium-karbonáttá, amely eléggé rövid idő alatt megszilárdul és rendkívül erősen összecementezi, esetünkben pl. az Odorvárott a lapos mészkődarabokat.

23