Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

9. Ha darócok is tanyáztak Odorvárott egy időben, akkor a lenyúzott bőrök, a hasított szíjak kikészítéséhez szükséges finomító-puhító anyagok, timsó stb. Nem sorolom tovább, hanem ajánlom az érdeklődőknek, hogy olvassák el a Magyar Nyelv c. folyóiratban Cserépvár 1568. évi várlevéltárát, amit dr. Mizser Lajos tett közzé. Igaz, egy évszázaddal idősebb a leltár az Odorvár utolsó éveinél, de nem lehetett nagy különbség élelemellátottság tekintetében az 1460-as—70-es évek és az 1560-as—70-es évek között. S természetesen különbség is van: megjelennek a szakállas puskák és a tarackok. Úgy gondolom, hogy a cserépvári leltárt — használati eszközök, élelmezés tekintetében — alkalmazhatjuk Odorvárott is, legfeljebb kisebb mennyiségben, lévén Odorvár kisebb, mint Cserépvár. Vannak hasonlóságok is a földrajzi környezet tekintetében azzal a különbséggel, hogy Cserépvár térsége miocén-időszaki riolittufa, míg Odorvár környéke triász-időszaki agyagpala és tűzköves mészkő, de az odorvári térség D-i szélén megjelenik itt is a riolittufa és a fenőkőnek kiválóan alkalmas finomszemű homokkő. (L. a Fen-kő, Fénykő földrajzi nevet! Innen hordták régebben a kasza-, sarló-, s egyéb szerszám fenőkövét bükkzsérci öregemberek bemondása szerint. Magam is kipróbáltam: nagyszerűen megfentem a bicskámat és a vadásztőrömet.)

A cserépi várleltár említi a metélőhagymát, vörös- és fokhagymát, annak termesztését is „ágyak”-ban és „táblák”-ban. Nos, az Odorvár alatti Oszlai-medencében volt (van) elegendő hely ezek és más növények termesztésére. Amíg az erdészek kint laktak Oszlán (az 1970-es évek elejéig), nekik is hatalmas bekerített kertjük volt, még a kukorica is beérett ebben a mély és szűk kis medencében. Szénaboglyákat már inkább a Törökréten és a Kisréten halmozhattak föl, ma is szénatermő helyek ezek, legfőként a Kisrét, amely az erdőgazdaságnak szolgáltatja a szénát ma is.

A szilva közönséges volt, a diófa is megterem ma is és bőséges termést ad a középhegységi éghajlat alatt is. A Dél-Bükk szőlőművelése a középkorra megy vissza. — Milyen állatok legeltek, makkoltak, kapirgáltak Odorvár térségében a cserépi összeírás alapján? Tehén, tinó, disznó, tyúk, bárány, juh, ló, s ezekből következik a vaj, sajt, túró, háj, szalonna, sódar... (A falak alatt talált kengyeltartó vas és a patkószögek a lótartást igazolják.) A rengeteg XV. századi cserépedény-töredék arra vall, hogy alapos tartalékaik lehettek a fentebb említett növényi és állati termékekből. Komoly edénykészlet kellett a méznek, mézsörnek, tejtermékeknek, szeszes italoknak, sónak stb. A cserépedények nem távoli

20