Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

közelében. Nos, ezeket a glászkopfszerű vasérckiválásokat verte le a vaskor embere a tejkvarcokról, köztük kg-os darabokról is, összegyűj­tötte és felvitte odorvári lakóhelyére, a csúcsrégióba, ahol a sok üreg, barlang, felszakadt barlang jó szálláshelyet biztosított. Hogy aztán az eddig meg nem talált olvasztó kohójában dolgozta-e fel, vagy tovább­szállította É felé, a bükkszentlászlói és tebei földvárba: ez még megol­datlan kérdés. Az Odorvár vaskori lakottságát nemcsak a jól-rosszul megolvasz­tott, gyenge minőségű vasérc és a Hárskúti-lápából felhordott glászkopf igazolja, hanem vaskori cserépedény-töredékek is. Nagy vaskori telep Odorváron nem leheteti, inkább a nagy vaskori (kelta) telepek, erődök egyik figyelő-összekötő előőrse lehetett. A nagy vaskori erődök: Felső­­tárkánytól DK-re a Várhegy (669 m), Bükkszentlászló Nagy- és Kis- Sánca, a Tebe melletti földvár, a cserépfalu-mésztetői földvár (354,6—359,0—344,4 m)... Ezek a vaskori telepek-erődök megfelelnek a keltákra jellemző magaslati erődített telepeknek. Méginkább magasla­ti, jól védhető telepeket építettek i. e. 114 után, amikor a kimberek törnek be a Kárpát-medencébe, majd az i. e. I. század első évtizedeiben a dák expanzió is „segít” felnyomni a keltákat középhegységeinkbe. Ko­rábbi földvárakat választottak, s azokat továbbépítették. Ilyen volt a felsőtárkányi Várhegy telepe, előttük már lakott volt Odorvár is és a bükkszentlászlói Nagy- és Kis-Sánc. A tebei földvárról nem tudjuk, hogy a kelták előtt lakott volt-e, földvár volt-e már előbb is. Itt, Tebén mindenesetre két patak, források, nagyon közeli talajvíz vizet szolgál­tattak elegendőt, a tebei kismedence szárazabb részei és a környező, egészen lealacsonyodó dombok a földművelésnek adtak elegendő helyet. Odorvár elővára, előőrs helye lehetett a jól megerődített bükkszent­lászlói (régebbi nevén: Ohuta) Nagysáncnak, amely kelta központ volt vaskori alapokon. E vaskori földvár és kősánc maradványai ma is jól látszanak. Kő- és földsáncok, árkok kombinációja ez a kelta erősség, amely a kelta cotinus törzs központja volt. A Nagy-Sánc i. e. három évszázadon át lakott gazdasági és hatalmi központ volt, megerődített hely (oppidum), amelyben az erődítést részben a természetes meredek felszín (akárcsak Odorvárnál!), részben a mesterséges sáncok szolgálták (akárcsak Odorvárnál). Vasolvasztással, vasáruk előállításával, grafitmá­zas edények készítésével foglalkoztak. Ilyen grafitmázas edénydarab Odorvár csúcsrégiójából is előkerült. Ezeket az „ipari” termékeket a Dél-Borsodban lakó lovas-nomád szkítáknak adták el. (Grafitport a szendrőládi hegyoldalból termelték ki valószínűleg. Ma is van ott egy 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom