Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

gombban vagy hegyes csúcsban végződnek. Feliratuk is lehet. Az elnevezés tekintetében erősen megoszlanak a vélemények. A néphagyományban a gombosfa-terminus ismeretes (DunaTisza köze), a kopjafa irodalmi eredetű elnevezés. Létrejötte azzal az elmélettel kapcsolatos, hogy a honfoglaló magyarok a halott fejéhez szúrták fegyverét, a kopját. Többek szerint a csúcsban végződő kopjafa a gombban végződő gombos fa volt (ld. Viski Károly, Nóvák László, Kunt Ernő). Szolnok megyében Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny református temetőiben voltak díszes faragású kopjafák. Ezenkívül Tiszainokán, régebben Tiszakürtön és Nagyréven is. Jászberényben a régi református temető kopjafáit Benke László festőművész örökítette meg 1932-ben és Prückler József közölte a Jász Múzeum évkönyvében. A jászkiséri református temető kopjafáit Csete Balázs rajzai, feljegyzései őrizték meg. Mivel a gombos fa a Duna-Tisza közének jellemző fejfatípusa volt, feltételezhető, hogy ennek hatására terjedt el a keleti peremterületeken fekvő települések (Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny) temetőiben. Ez a hatás Jászberény és Jászkisér esetében is fennáll. A gombos fák felépítésükben, formájukban különböznek egymástól. A vezsenyi gombos fák karcsúságukkal, finom megmunkálásukkal tűnnek ki, hasonlóan a jászberényiekhez, amelyeknek szintén rendkívül nyúlánk, vékony formájuk volt. Tiszavárkony gombos fáin a csillagmotívum a domináns elem. A tószegiek változatos formakincsűek, a többségük jellegzetes antropomorf fejfa. Jászkiséren a csillag- és a tulipánmotívum gazdag formaváltozatai jöttek létre. Kitűnnek a sorból a tiszainokai gombos fák, amelyek primitív alakzatokat formáznak meg, sajnos ma már 299 367-368. Fejfák. Tiszaszőlős 369-370. Fejfák. Tiszafüred