Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Fazekasság (Füvessy Anikó)

565. Zöld mázas cserépbödön, írókás mintával. 1858. Mezőtúr. Karcolt (sgraffiato), agyagba metszett, agyagrátétes és írókázott minták, szögletesre vert oldalú butellák, orroskancsók, hasas bödönök, növekvő számú tálas edények, egyéni megfogalmazású fésű- és tintatartók, agyagkivágásos tálkák és kosarak szemléltetik a formai és díszítménybeli újításokat. Ezekben az években lépett a gyakorlottabb mesterek sorába K. Nagy Gábor, a figurális borosedények mestere. 1861-től maradtak fenn szignált munkái. A hagyományos fazekasdinasztiából származó K. Nagy Gábor apja feltételezhetően még nem ismerte jól a mázazást, ezért fiát a ciframunkák elsajátítására mestertársához, Gy. Nagy Sándorhoz szegődtette 1851-ben legénynek. K. Nagy Gábor munkássága a túri kerámia minden fontosabb fejlődési szakaszát átíveli, fehér, zöld, okker- és dudi színű edények és az ezekhez köthető jellegzetes díszítőelemek - írókázás, sgraffiato, agyagmetszés - továbbá sajátos megfogalmazású figurális edények készítése egyaránt köthető nevéhez. Egyedi munkája a Csider Klárának készített, zöld mázas, karcolt díszítésű fésűtartó, a csípőre tett kezű, pálinkatartó férfifigura. A túri kerámia színezése és díszítése a hetvenes évektől ismét megváltozott. Az Arad megyei Dudról sárgás színű földfestéket hoztak, s ezután az edények alapszíne leginkább dudi lett. Ezen a melegsárga alapon sötéttel keretezett, vörös, zöld, fehér, ritkábban kék kitöltésű, de az előző korszakhoz hasonló virág- és levéldíszítményt írókáztak. Korai darabjuk az a boroskancsó, melyet 1872-ben Geleji József készített, megörökítve rajta mestere, Kötél Gergely nevét is. 1873-as, Takács Sándornak és Geleji Eszternek készített bütykös korsó tartozik a korai, dudi színű edények sorába. Az aprólékosabb írókázású, dudi színű cserépedények fénykora a múlt század utolsó negyedében volt. Nagyjából századunk elejéig ez a stílus jellemezte Mezőtúr fazekasságát. A dudi mellett ritkábban fehér, fekete, zöld és okker színű edények is készültek. A díszítményekben a koszorúszerűen körbefutó leveles virágok domináltak. A mintákat feketével rajzolták elő, s lendületes vonalvezetésű, bajusznak nevezett fekete kacsokkal tették még hangsúlyosabbá az ornamentikát. A hagyomány szerint a Mezőtúron mindössze néhány évig dolgozó, hódmezővásárhelyi származású Tokodi testvérek, főként Sándor nevéhez köthető a mázas edények aprólékosabb díszítése, de valószínűleg a tálas edények népszerűsítése is. Tokodi Sándor 1876-1882 között dolgozott Mezőtúron. Gránátalmás díszítésű, zöld mázas, karcolt és metszett kulacsát 1879-ben, tizenkilenc éves korában készítette. Az edények mind típusban, mind díszítésben ebben az időszakban a legváltozatosabbak. Megnövekedett a tálas edények szerepe is. Különböző méretben, a közel fél méter átmérőjű első táltól a tányéron át a macskacsészének nevezett legkisebb tányérkáig gyártották őket. Ritka kivételként, főleg lakodalmi ajándé390