Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szűcs- és szűrhímzések (Gulyás Éva-Tóth János)

ennek a kihímzéséhez már három ember teljes egyheti munkája kellett. A jászsági suba rendkívül bő volt, tizenkét-tizennégy fehérített juhbőrből készült. A díszítés hangsúlyos részei a válltányérok, amelyet a szűcsök vállcifrának neveztek. Ezenkívül díszítették az elejét, a kereszt- és a szálirhát (a bőrök összevarrását letakaró vékony bőrrátétet), valamint az alját körben makkvirágokkal. Györffy István a jászsági subadíszítményeket a magyar szűcshímzések remekei közé sorolja. 1924-ben adta közre egy füzetben Illés Sándor jászapáti szűcsmester mintarajzait, köztük sok válltányérmintát. A jászsági szűcsök nagy fantáziával variálták és sok egyéni ötlettel gazdagították a suba díszítményeit. A jászsági subatányér középpontjában egy függőleges irányú töltött szár áll, alján keresztben hullámvonalas, rozmaringleveles ág, közte forgórózsákkal. A töltött szár két oldalán szimmetrikusan elhelyezett rózsabimbók, tulipánok, szegfűk, nefelejcsek, gyorgyinák. Eredeti formájában mutatja ezt a mintaképzést a Mihályi Gábor szűcsmester által 1870-1880 körül Jászapátiban készített suba, amelynek a válltányérja zöld sodrott selyemmel van kihímezve. Sok szép válltányérmintát örökített meg Dóka Sándor jászárokszállási szűcsmester, aki 1906-1907-ben, hatvanhat-hatvanhét éves korában a helyi plébános kérésére lerajzolta az általa használatos szűcsmintákat. Rajzai rendkívül fejlett ízlésről, hímzéseinek aprólékos, kifinomult technikájáról tanúskodnak. 343 445. Női suba kiterített rajza. Jâszkisér. Szo: 87.1.1.