Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Fémművesség (Szabó László)

414- Nagykunsági csengők. Oláh Lajos gyűjteménye, Kunhegyes. 415. Pergők, csikó, bárány, kutya nyakába, Nagykunság. Oláh Lajos gyűjteménye, Kunhegyes és felső részét is míves rézlemez borítja. Ez a fokos átmenet a csákányszerű és a csontrafokos forma között. Csákányszerű feje van annak az öntött virágmintás élű túrkevei rézfokosnak, amelynek foka naturalisztikus sasfejben végződik, s egy csikós ünnepi jelvényként használta. A csákányszerű öntött rézfokosok Kunhegyesen inkább egészen sima felületűek, csupán fényes, szép anyagukkal, formájukkal hatottak. Ami a legénynek a rézbuzogány és rézfokos, az a juhászoknak a kampó vagy gamó: méltóságjelvény. Hétköznapra vasból, ünnepre öntött rézből készített kampót használtak; szegődéskor, vásárokra menvén, faluba járván, kihajtáskor, beveréskor, templomba menet ez volt a juhász dísze. A nagykunsági és Hortobágy-széli csengőöntő cigányok többféle kampót készítettek. Béres András kunsági vagy geszti kampóként ismertet egy olyan változatot, amelynek vékony, hosszú és csak a bot szélességéig táguló köpűje van, kunkorékja alig nyúlik túl rajta; csörgője, fokosa nincs. Ez a karcsú vonalú kampó karcagi, tiszaigari, tiszarofïi készítőktől valóban adatolható. A fokossal ellátott vagy fokos nélküli, ehhez közel álló forma gyakori Karcag-Kunmadaras-Kunhegyes térségében. Néhány hasonló példány adatolható Jászkisér és Jászladány tájáról is. Ez a típus hatszögletű köpűvel is készülhetett. Különlegesen szép példánya ennek egy olyan, Tiszafüredről gyűjtött, kampó, amelynek fokosa naturalisztikus, plasztikusan formált kosfejben végződik, s a kampó hátán fekvő puli van. A Hortobágy nyugati szélén gyakoribb a fokos nélküli öntött kampó, s csörgő helyett kígyófejként is értelmezhető stilizált tulipán teszi szebbé a kunkor vagy kankarék, kunkorék belsejét. A kankarék ilyen díszítése megkülönbözteti a kunsági kampókat az újvárosi, böszörményi, polgári kampóktól, amelyeken naturalisztikusabb megformálású kígyófejek fordulnak inkább elő. Figyelemre méltóak még a kampók öntés utáni vésett (Kunhegyes) vagy hidegen beütött (Kunmadaras) díszítményei is. Rendszerint rozmaringágak díszítik, illetve beütött pontok, amelyek napkorongszerű kiképzést is kaphatnak. A csengőöntő cigányok a csengők három típusát különböztetik meg a Hortobágy nyugati szélén és a Nagykunságban: böszörményi csengő, vállas csengő és oláh csengő. A lapos, egyenes oldalú, ovális aljú oláh csengőt vett állatokkal hozták Erdély felől, helyben nem készítették. A böszörményi csengő válla ívelt volt, alját enyhén lekerekítették. A csengőt az alja fölött, a kiszélesedés előtt körkörös vonalakkal díszítették. A vállas csengő válla és alja szögletesebb, merevebb vonalú volt, a díszítőkörök itt a váll alatt gyakoribbak voltak, az alj fölött pedig mindig megjelentek. Mindkét típus - eltérő nevük ellenére is - Tiszafüred— Tiszaigar-Karcag-Túrkeve térségében készült, s a csengőöntő cigányok mindegyik típusból megfelelő sorozattal rendelkeztek az öntéshez. Kunhegyesről kovács öntötte csengősorozatot mutatunk be egyszerűbb díszítéssel. 326