Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

398 megfejthetetlen jelentéssel. Ezekből a régi gombos fákból már csak hírmondóba lehet néhányat látni, többségük a múlt század utolsó évtizedeiben, az 1880-as, 1890-es években és a XX. század elején készült. A Tisza menti református temetők jellemző sajátossága, hogy a sír végébe lábfát állítanak. Eredetileg koporsóvivő fa, amelyet az elhantolás után a sír végébe szúrtak. Kultikus funkciója nincs. Néhány esetben a lábfát díszítették. így például Tiszasason a felső peremet csipkézték. A legdíszesebb lábfák Tiszakürtön készültek: nyolcszögletűre faragták őket és nagyságuk elérte a fejfa magasságát. 371. Fejfa. Túrkeve. 1983. 372. Fejfa. Kisújszállás. 1984. 373. Szomorúfűz-ábrázolás fejfán. Kisújszállás. 1983. 301