Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szőttes, hímzés, csipke ( Bereczki Ibolya)

vett törülközőket egész Szolnok megyében rojtozták. A szövéskor meghagyott láncfonalakat egyenlő darabokra elosztva gyakran csak összesodorták, más vásznakon egy-két csomósort kötöttek rá. Kőtelken, Nagykörűben ék alakúra formázták a rojtokat. Rongypokróc 292. Márványos mintájú rongypokróc. Tiszasas. Szo: 85.31. 293. Tornyos vagy fenyőfás mintájú rongypokróc. Tiszaderzs. Szo: 68.83.1. Takácsoknak és szövőasszonyoknak régebben kiegészítő tevékenysége volt csak a rongypokróc - Nagykörűben rongyóka szövése. A szőtteskészítésnek kizárólag ez a formája él ma is Szolnok megyében. A házból kikerülő, vékony csíkokra felhasított és összevarrt textilhulladékot pamut láncfonallal szőtték meg. A szőnyegek legfőbb díszét a technika adta: a színes sávok egymást követték a textílián. A Jászságban a sötétebb színeket kedvelték, a színes sávokat gyakran vékony fekete csíkkal szegték. A vászonszőttesek kedvelt búzakalászos mintája rongypokrócainkon is általános. Sávban szőtt változatát Nagykörűben ciramirásnak, Tiszasason márványosnak nevezik. Tiszaderzsen, Tiszaroffon készültek a tölgyfaleveles mintájú rongyszőnyegek. A különböző színű vetülékfonalakat visszafordították szövés közben, így érték el a tölgyfalevélre emlékeztető - Nagykörűben, Kőtelken fenyőfásnak nevezett - mintázatot. A szimmetrikusan megformált változat neve Tiszaderzsen tornyos volt. A pokrócokat rendszerint egyszerű rojtozással díszítették. 292 a^-^-jara». 246