Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A vallásos élet tárgyai (Gulyás Éva)

242. Fájdalmas Mária ábrázolás ajtófélfán. 1737. Szolnok. A fogadalmi kápolnák vagy a határban lévő Sarlós Boldogaszszony-kápolnák (Jászdózsa, Jásztelek) a meghittebb napi ájtatosságok színhelyei voltak, belsejüket gazdagon díszítették friss virágokkal. A római katolikusoknál a népi vallásosság fontos helyei voltak a községek belsejében vagy határában álló keresztek, feszületek, amelyeknél a búcsújáráskor kötelezően megálltak, ájtatosságokat végeztek, s mindenkor az állíttató család vagy az azon a részen lakó utcaközösség, társulat gondoskodott újrafestéséről, díszítéséről. A legszebb feszületeket a Jászságban emelték a XVIII. század második felében barokk stílusban, paraszti ízlés szerint dolgozó kőfaragók. A feszületek közül megyénk területén újabbaknak tekinthetők az úgynevezett pléhkrisztusok, ahol a bádogból kivágott, festett korpuszt kávás keresztre illesztették. A legtöbb jászsági község határában a XIX. század első felében homokkőből faragott romantikus stílusú kőkeresztet állítottak, a kereszt alján a kelyhet tartó Bűnbánó Magdolna alakjával. A romantikus stílusú kereszt még a barokkban gyökerezik, de már egy újabb stíluskorszak jegyeit is magán viseli. A Krisztus-ábrázolások kedvelt formái megyeszerte a pieták és a Bánkódó Krisztus-szobrok, amit közönségesen Szomorú Jézusnak is neveznek. A szelevényi Halesz bejáratánál, Kunszentmártonban a templom mellett, Jásztelken éppúgy fellelhetők XIX. században készült példányaik, mint Szolnokon a ferences templom szomszédságában, ahol eklektikus építményt emeltek fölé. A templom környékén, a piactereken állottak a rendszerint korinthoszi oszlopra emelt, homokkőből faragott Szentháromság-szobrok. Egy részük tisztán kőből készült, más részük fémből készített attribútumokat tart a kezében, illetve a Szentlelket ábrázoló madár is fémből készült. Ezek a szobrok XVIII. századiak, s bár megyeszerte megvannak, mégis a Jászságot jellemzik leginkább. Nagyobb települések templomainak környékén, főként a Jászságban, a XVIII. század második felében szoborcsoportokat, homokkőből faragott kálváriákat állítottak. A díszes barokk talapzaton álló kereszt alján a galileai asszonyokat megformáló hármas szoborkompozíció áll. A korpuszt, a gazdagon redőzött ruhájú nőalakokat szintén festették. Közülük is kiemelkedik az 1757-ben állított jászladányi szoborcsoport. Jászberényben a legrégebbi vallásos tárgyú építmények az úgynevezett kőképek. Ezek egykor a város belterületének határait jelezték. A négyzetes alapra épült zömök építmények lábazattal, zsindelyes vagy cserepes sátortetővel, falmélyedésekkel vannak ellátva, s ez utóbbiakban domborműveket helyeztek el. Jászberényben ma is áll három 1699-ben épült kőkép, fülkéjükben naiv, homokkőből faragott, festett pieta domborművekkel. Az egyiket felirata szerint Georgius Kovács építtette, aki a török kor után Jászberény híres főbírája volt. A Szobor úti kőképen egy népies faragású szentsír is látható. A kőképek nem tévesz196