Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

7. kép Szapáry László budapesti gyűjteménye - Palotabelső A. Longhi festményével. Elpusztult Az első, a szabályosnak mondható út: a Fügedi-féle miniszteri biztosságtól múzeumba való szállítás. A fővárosi nagy múzeumokba is került néhány darab, ezek többnyire elsőrendű müvek, a zöm a vidéki, akkoriban városi jogállású múzeumok leltárába került. Az elosztásnak láthatón fő szempontja volt, hogy ezek a darabok mentől messzebb kerüljenek eredeti helyüktől, nem véletlen, hogy Vas megyéből Nyíregyházára, Csongrádból Székesfehérvárra kerültek egyes darabok, ám ezek csupán jelentéktelen példák. Aki az egész folyamatot át akarja tekinteni, annak tanácsos néhány levéltári fondot végignézni, főleg azonban az Iparművészeti Múzeumban őrzött, Fügedi által készített, minden darabot tartalmazó, a müveket kevés kivételtől eltekintve fényképpel is megörökítő számos kötetből álló sorozatot. Azt persze nehéz lenne megmondani, hogy ez az anyag milyen mértékben kutatható. A Fügedi-jegyzék alapján azonban a káoszból való rendteremtésnek lehetnek esélyei. Másodszor: a kastélyberendezések egy részét ezzel szemben maguk a városi, majd megyei múzeumok gyűjtötték be, s e tárgyak megléte meglehetősen hosszú ideig nyomon követhető: Tolna megyében, Szekszárdon jelentős Kornfeld-féle anyag Iregről, de például a németbőlyi Montenuovo-bútorok is a városi anyagba keveredtek. A teljesen kiürítettnek és pusztultnak vélt kígyósi Wenckheim-kastély képeinek egy része 1980 körül még ugyancsak tanulmányozható volt egy békéscsabai múzeumi raktárban. Ezek az esetek valószínűleg a pillanat szülte leletmentési kényszer szórványai. Fügedi nem látta ezeket, s így hosszú jegyzékében sem szerepelnek. Az ebbe a csoportba tartozó tárgyak egy része, például a ViczayKornfeld-féle kastély historizáló stílusú berendezése, szoborvitrinjei ma már nem lelhetők fél sehol (az 1990-es években legalább is nem voltak). A legszomorúbb a harmadik út: mind a kastélyanyagok közül, mind a Jeszenszkybizottság anyagai közül egy jó adag műkincs, közöttük egészen kiválók is, mindmáig feltáratlan módon és okokból kifolyólag az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának a kezébe került. Itt a koalíciós idők egyik közismert szereplője, Balogh István (közismert nevén „Balogh páter") rendelkezett felettük. Egy részük hihetetlen gyorsasággal került külföldre, megint mások a „páter" magángyűjteményévé konvertálódtak, s több közülük még halálakor is a birtokában volt. Sajnos, a legtöbbjük az 1970-es években többnyire a nagy aukciós házak árverésein, olykor pedig a bolti értékesítések során tűntek fel. Megint egy részük afféle káderajándék-alappá alakult át, s jutott prominens politikusok kezébe. S bár a folyamat 1957 után leállt, feltehetőn a készletek részint elapadtak, részint különféle főhivatalok és minisztériumok berendezési tárgyaivá lettek, még az 1970-es évek első felében is adogatták el a néhai vezetők leszármazói az eltűnt, vagy soha nem látott tárgyakat - esetenként egészen kivételes