Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Pintér János: 100 éve született Wellmann Imre

korábban kevés Szabad György vagy Molnár József formátumú egyetemi oktató előadásain vagy szemináriumain vehetett részt. Szakmai, agrártörténeti kérdésekkel bárki bármikor megkereshette, szívesen fogadta az érdeklődést és segített is. Amikor az 1970-es évek derekán komolyan szóba került, hogy a mezőhegyesi ménesbirtok történetét Wellmann Imre, Für Lajos és e sorok írója egy nagyívű monográfiában dolgozza fel, sokat segített a szakmai koncepció kialakításában és a kutatások elindításában. Kemény tárgyalásokat folytatott a kiadóval, hogy szerzőtársaival megfelelő szerződéseket kössenek. Ma is sajnálni való, hogy több évi kutatómunka után a monográfia nem jelent meg a kiadó hibájából. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy Wellmann Imre puritán ember volt. Nem dohányzott, alkoholt csak elvétve, ünnepélyes alkalmak során láttam fogyasztani - gondolom illendőségből. Ma is előttem van a mínusz 25 °C-os hidegben, hóban, esőben is hajadonfőtt járó szikár alakja. Nem ismertem munkabeosztását, de úgy gondolom, sokat dolgozott. Nemegyszer találkoztam vele az esti zárásnál az Országos vagy a Pest Megyei Levéltárban. Kairói balesete után itthon kezelték a traumatológiai intézetben. Műtétje után kevéssel, kérésére a múzeum egyik asztalosa egy olyan asztalkát készített neki, mely betegágyára helyezve íróasztalként szolgált. Itt írt tanulmányt, leveleket, szervezett konferenciát. 1978-ban ment nyugdíjba. A múzeumba ritkán járt vissza, viszont érdekelte, mi történik az intézményben. Az agrártörténeti tanácskozásokon rendre rákérdezett az ott folyó munkákra, melynek alakításában bő másfél évtizeden keresztül komoly előrevivő és emlékezetes szerepe volt. Kevesen tudják, hogy Wellmann Imre foglalkozott a történeti muzeológia kérdéseivel is. Egy 1973-ban megjelent írásában - vitatva a hivatalos marxista történetszemléletből fakadó megállapítást - leszögezte, hogy a technika fogalmába a termelési eljárások és a különböző munkaeszközök (köztük a mezőgazdasági munkaeszközök) is beletartoznak, s ebből következőn a „technikai fejlődés feltárása és bemutatása nem valami segédeszköze..., hanem fontos része a történeti muzeológiának". Egyértelműn kimondta, hogy a középkorral, illetve a feudalizmus korával foglalkozó muzeológia nem valami homályos átmeneti időszak a régészet és az újkori muzeológia között, hanem, „egyenjogú, önálló értékeket felmutató része a történeti muzeológiának". Cáfolta azt a nézetet, amely határvonalat húzott a „történeti muzeológia tudománya" és a múzeumi közművelődési munka közé, hangsúlyozva a kettő szerves egységét. Ismételten hangsúlyozta a múzeumi tevékenység tudományos megalapozottságának fontosságát, kikerülhetetlen voltát. A Mezőgazdasági Múzeumban eltöltött évek során készült el hiánypótló összegző munkája „A magyar mezőgazdaság XVIII. században" címmel, de csak nyugdíjba menetele után, 1979-ben jelent meg. Több évtizeden keresztül foglalkozott Bél Mátyással és munkásságával, de csak rész-tanulmányok jelentek meg. Hagyatékában - melyet a miskolci Herman Ottó Múzeum őriz - 8 doboznyi anyag gyűlt össze Bél Mátyásról, de megírására már nem maradt idő. Kilenc esztendővel ezelőtt alakult meg a Magyar Múzeumi Történész Társulat (MAMUTT). A tagság részéről felmerült az igény, hogy alapítsunk kitüntetést a történész muzeológus kollégák munkájának elismerésére. A díjat - a család jóváhagyása után - Wellmann Imréről neveztük el, egy olyan emberről, aki történészi és múzeumi munkájával példát mutatott. Évente két történész muzeológus kaphatja meg az elismerést hazánkból és a határon túlról, az eddigi díjazottak megtiszteltetésnek tartják a rangos szakmai elismerést. Születésének centenáriumán emléktáblát avattak és koszorút helyeztek el budapesti, Toroczkó utcai lakóházánál; az MTA Történettudományi Intézete képviseletében Csorba László igazgatóhelyettes, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumból Estók János főigazgató-helyettes és a Magyar Múzeumi Történész Társulat (MAMUTT) elnöke, Pintér János. Az évforduló alkalmából emlékülést is rendeztek a Mezőgazdasági Múzeumban, ahol Pór János, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, Rémiás Tibor, a miskolci Herman Ottó Múzeum osztályvezetője és e sorok írója tartott beszédet.