Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Pintér János: 100 éve született Wellmann Imre

100 éve született Wellmann Imre Pintér János Wellmann Imre 1909. március 22-én született Budapesten. Édesapja Wellmann Oszkár a két világháború közötti hazai állatorvos-tudomány és állattenyésztéstan kiemelkedő egyénisége. A Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán okleveles mezőgazda-képesítést és egyúttal a mezei gazdálkodás terén gyakorlati ismereteket szerzett, majd az egyetem bölcsészkarán és a lipcsei egyetemen tanult. „A gödöllői Grassalkovich uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre" című, 24 évesen megvédett doktori disszertációjajelezte, hogy a hazai agrártörténet-írás nagy tehetsége jelentkezett. 27 évesen már az MTA levelező (1936), 32 esztendősen pedig rendes tagja lett (1941). Kutatásai, publikációi az évek során felölelték a mezőgazdaság, a parasztság történetének számos területét. Munkásságára hamar felfigyeltek a budapesti egyetem neve történész professzorai, Domanovszky Sándor és Hajnal István. Különösen Domanovszky gazdaságtörténeti nézetei gyakoroltak Wellmannra nagy hatást, dc Hajnal István is hozzájárult a fiatal kutató ismeretanyagának bővítéséhez. Mindkét tudóssal életük végéig szoros kapcsolatban maradt. 1934-ben lett az Országos Levéltár munkatársa, de emellett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hajnal István vezette egyetemes történeti tanszékén is oktatott. Közben egyik szervezője és megalkotója lett a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1933-ban megindított s a következő évben megjelentetett mezőgazdaság történeti bibliográfia sorozat első kötetének, a Bibliographia Históriáé Rerum Rusticarum Internationalis-nak. 1937- ben jelent meg „Mezőgazdaságtörténetünk új útjai" című munkája, amely nemcsak összefoglalja a hazai agrártörténet addigi eredményeit, az uradalomtörténeti munkák tanulságait, hanem állást foglal a további mezőgazdaság történeti kutatások szükségessége mellett. 1938- ban egyetemi magántanári képesítést szerzett, Domanovszky és Hajnal mellett részt vett a legrangosabb történeti folyóirat, a Századok szerkesztésében. A Magyar Művelődéstörténet IV. kötetét pedig maga Wellmann Imre szerkesztette. Az Országos Levéltárban töltött évek során érdeklődése és tevékenysége kibővült: kutatta a 18. századi kormányszervek iratait, a Rákóczi szabadságharc levéltárát. A II. világháború utáni években több írást jelentetett meg az agrártörténet-írás feladatairól. 1948-ban sok társával, így Domanovszkyval és Hajnallal együtt megfosztották akadémiai tagságától. Mivel Wellmann Imrét a 18. század magyar történelmének kutatói közül nem lehetett kihagyni, részt vehetett egy új egyetemi tankönyv, illetve egy erre épülő, a mohácsi vész és 1790 közötti időszakot összefoglaló, történeti szintézis munkálataiban. Az egyetemen azonban nem oktathatott. Az 1950-es években, munkásságában a parasztság 18. századi történetének, mozgalmainak kutatása és feltárása a meghatározó. 1954-ben jelent meg a 18. századi magyar mezőgazdaság egyik legkiválóbb korszerűsítőjének, a szarvasi gazdasági iskola megalapítójának, az evangélikus pap Tessedik Sámuel életét és munkásságát bemutató könyvecskéje. Weltmann Imre