Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia, Dunaszerdahely-Galánta, 2008. június 18-20.

2. kép Zsigmond Tibor és Keppert József igazgatók gondolkodást a határon túli történészek bevonásával. Az elmúlt évek konferenciái, szakmai napjai igazolták a szándék jogosságát, hiszen egyre több kolléga vált a társulat tagjává, vesz részt a tanácskozásokon. Külön öröm, hogy első alkalommal határon túl, Dunaszerdahelyen jöhettek össze a megye és a város vezetőinek támogatásával. E gondolatok jegyében nyitotta meg a konferenciát. Első előadóként olyan kollégát hallhattunk, aki nagyon sokat tett azért, hogy a második világháború után a Szovjetunióba került műkincsek eredetét kiderítse, listáját elkészítse, minden akadályoztatás ellenére közzé tegye - megbontva a hallgatás csöndjét. Mravik László (művészettörténész, Budapest) nem véletlenül választotta kutatásai időszakául az elmúlt száz évet, amikor még gazdag magángyűjtemények léteztek. Ugyanis később a főúri hagyatékokból alig, a második világháború után pedig riasztóan kevés anyag került be a múzeumokba. Elemzései során két réteget vizsgált: a történelmi arisztokráciát, és az új arisztokráciát, amelyek arculata nagyon különböző volt. A történelmi arisztokrácia családhoz kötődő, több generációt felölelő anyagai vidéki birtokaikon maradtak, budapesti palotáikba csak azokat a műkincseket hozták, amelyekkel reprezentálni akartak. Az új arisztokrácia műkincsei nagy anyagi háttérrel, szinte pillanatok alatt gyűjteményekké alakultak. A gazdasági világválság idején azonban mindkét típusú gyűjtemény hihetetlen gyorsasággal pusztult. A második világháborúban ez a veszteség tovább nőtt, részben a szovjet hadsereg pusztításai nyomán, részben a helyi lakosság fosztogatásai következtében. Vadászi Erzsébet (Iparművészeti Múzeum, Budapest) az Esterházy bútorokat mutatta be a Fügedy Erik kormánybiztos által 1949-ben készített nyilvántartás tükrében. Az Esterházy család az 1760-as években valósította meg a magyar ,,Versaillest"-Eszterházát (a mai Fertőd), több generáción át gyarapítva műkincseit. 1949-re azonban a kastélynak szinte csak a falai maradtak. A lakosság által széthurcolt darabokból csak néhányat találtak meg, beazonosításukat Fügedy a rajtuk lévő jelzések alapján tudta elvégezni. A gazdag gyűjtemény huszonöt enteriőrjét a család Svájcban élő rokonai jóvoltából mutathatta be, az 1920-as években készült fotók alapján. Az első nap előadásait követőn került sor a MAMUTT éves közgyűlésére, ahol Pintér János elnök a 2007. évi eredményekről, a szervezet eseményeiről számolt be. Ihász István titkár pedig a pénzgazdálkodásról és a 2007-es évkönyv szerkesztési munkálatairól adott tájékoztatást a résztvevőknek. A közgyűlés ünnepélyes mozzanata volt a 'Wellmann Imre-díj átadása. A javaslatok alapján a kuratórium 2007-ben kiemelkedő munkájáért Bencze Gézának, az Országos Műszaki Múzeum nyugalmazott főigazgató-helyettesének, és Deák Andrásnak, az esztergomi Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum történészének ítélte oda az elismerő kitüntetést. A második napon, Galántán folytatta munkáját a konferencia, ahol Keppert József múzeumigazgató és Fekete László alpolgármester köszöntötte a résztvevőket. Első előadóként Nagy Zoltán (Savaria Múzeum, Szombathely) a Batthyány-hagyatékot tekintette át a hitbizományi leltárak tükrében. Batthyány Lajos 1746-ban hozta létre a hitbizományi, amelynek első leltárai német, a későbbiek már magyar nyelven íródtak. A gazdag anyag sok ritkaságot is tartalmazott, amelyek nagy része a második világháborúban meg-