Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
I. Tanulmányok - Czeglédi Noémi: Úriszéki bíráskodás a gödöllői uradalomban a 19. század első felében
A per előkészítése (investigatio) során bonyolították le a kivizsgálást. Criminalis ügyekben ez a kihallgatásokat, szembesítést, orvosi látlelet és becslevelek készítését, az esetleírás, valamint a vádlevél megfogalmazását jelentette. A gyanúsított és a tanúk kihallgatása történhetett az elfogatás után a helyszínen lévő tiszt, csendbiztos, elöljáró jelenlétében vagy a tárgyalás előtt az uradalom központjában. A fogságban lévő gyanúsítottat elővezették a börtönből, ebben az esetben a jegyzőkönyvekben nevük mellett szerepelt a „rab" megnevezés is. A kezességen kint levőket és a tanúkat a községi bírón keresztül berendelték. A tárgyalás előtt felvett vallomásokat a bíróságon megismételték, felolvasták, amivel megtörtént a hitelesítés. A „meghiteltetett" önvallásokat a testimonium legale kézjegyével látta el. Megesett, hogy az úriszék előtt visszavonták, módosították a vallomást. Ekkor „bővebb próbák" rendelésével elhalaszthatták a pert, vagy a többi bizonyíték alapján hoztak ítéletet. 59 El nem fogadott tanúvallomással - a fennmaradt jegyzőkönyvekben - Gödöllőn nem találkoztunk. 60 Bizonyítékként, az általános gyakorlat szerint legalább 2 tanú kellett. Elégtelen bizonyíték esetén a pert kisebb ügyekben leszállították, de volt, hogy ennek hiányában ítélkeztek. 61 A vallomások kikényszerítésére csupán az iratok szövegéből következtethetünk. 62 Az eskütétellel, mint bizonyítékkal a 19. századi gyakorlatnak megfelelőn csak kiegészítésként találkozunk. 6 " Az uradalom szérűskertjéből 1840-ben történt gabonalopást a cséplők fedezték fel, amiről a jegyzőnek szóltak. A csősz mellett 2 cséplőt és 16 nyomtatót vettek vád alá. Az esetről a cséplök saját védelmükben megerősített tanúbizonyságot adtak. A szembesítést (confrontatio) a kihallgatások során vagy a bíróság előtt alkalmazták, mikor több vádlottja volt egy ügynek. Például az orgazdát szembesítették a tolvajokkal. Kocsmai verekedések bizonyítási eljárása során pedig a vádlottakat és a tanúkat konfrontálták. Erre általában a perbe fogottak és a tanúk részegsége miatt, megerősítésként volt szükség. Balázs Jánost és társát a sedes dominalis előtt szembesítették a két szék elé idézett tanúval, mivel a verekedéskor mindannyian nagyon részegek voltak/ 0 A testi sértéseket, gyilkosságokat és magzatöléseket orvosi látlelettel támasztották alá. Emberölés esetén a halott személyt, magzatot is megvizsgálták. A visum repertum (orvosi látlelet) a bizonyítékok közé tartozott, a sértés súlyosságát, a munkaképtelenség időtartamát 59 A női ruhák lopásával vádolt Brezovszky Éva önkéntes vallomását módosította a meghitelesítés alkalmával. Az úriszék ezért őt az újabb bizonyíték megszerzéséig fogságban hagyta, a másik vádlottat, Jakubcsek Évát viszont felmentették. GVM Levéltár 3/a. 1833. jkv. 60 El nem fogadott tanura Kállay hoz példákat. KÁLLAY I. 1985. 123-124. pp. 61 Szlucskó Mihály esíktarcsai lakost lólopással gyanúsították, ám semmi bizonyíték nem volt ellene. Elégtelen próbák miatt felmentették, azonban „mini gyanús embert a bírák szemei alá bíztatni rendeltetik". PML K. 87. b. 3. 1845. jkv. Takács Sándor tárgyalásán nem volt tanú általi bizonyítás és ő csak az apróbb tetteket ismerte el. Mivel a dunakeszi bíró levelében „nyugtalankodó lakosnak" nevezte, 1 heti áristomot kapott. PML K. 87. b. 2. 1843. No. 8. 62 Sikertelen beismerő vallomás kikényszerítésére utalhat, hogy a 11 juh ellopásával vádolt Kis Antalt a protokollum szerint csupán gyanú terhelte, rá semmilyen „nyomós próba" nem volt terhelő. Ujabb bizonyíték beszerzéséig szabadon engedték. GVM Levéltár 3/a. 1827. jkv. A kihallgatási jegyzökönyvekben feltett, majd nyersebb stílusban megismételt kérdésekből a vádlott közben történt kényszerítésére (a tortúra megszüntetése után leginkább a verés maradt) gondolhatunk. Hrubos József tolvaj lássál gyanúsított rab kihallgatásán a következő történt: Az első kérdésre - „ Valld meg tehát igazán de ne hazudj..." - tagad, s csak másodszorra - „Hallod-e te megátalkodott rossz ember! Ki tanított meg arra, hogy ily makatsid tagadj mindenedet..." - vallotta be a lopást. PML K. 87. b. 1. 1838. No. 29. 63 DEGRÉ A. 2004. 123. p. 64 PML K. 87. b. 2. 1841. No. 11. 65 PML K. 87. b. 2. 1842. jkv.
