Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Billikom - vilkom - Willkomm. Az ón üdvözlöserlegek magyarországi recepciójához
A Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében megvolt a miskolci szűcs céh ón edényének kisebb méretű, ezüst párja is, egy 19,5 cm magas fedeles serleg, 6 függő régi pénzzel, fedelén kalapos férfi figura val (HOM TGY 53.728.1.1-2.). A 19. századinak tartott dísztárgyat Miskolc város ajándékozta a múzeumnak a szűcs billikommal egy időben (Borsod-Miskolci Múzeum, R 39), ez a tárgy azonban elveszett, illetve lappang, de miskolci provenienciája igazolja az egykori reneszánsz serlegtípus továbbélését és reprezentációs értékét. A miskolci billikom kézműipar- és kultúrtörténeti értékét a tárgy ritkaságán túl növeli, hogy a helyi céh hagyatékából került a város múzeumába, vagyis a billikom palástjának szövegébe a céhtörténet egy fejezetét is „beleírták", láttuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum egyik billikoma Észak-Németországból való, s a kereskedelemmel juthatott el Magyarországra. A magyarországi céhes gyűjteményekben nem túl gyakori a miskolcihoz hasonló billikomlbrma, dacára annak, hogy a céhtársadalom jó része németekből került ki, a miskolcihoz a legközelebb a Magyar Nemzeti Múzeum Szombathelyről származó 1712-ből való ónból készült edénye áll, amelynek fedelére bányászalakot helyeztek. A csésze öblös részén itt is oroszlánfejek vannak, ezekre egykor a céhtagok nevét tartalmazó táblácskákat függesztették. 40 Sajnos, nem ismerjük a provenienciát, az 1892-ben vásárolt serleg kupájára az évszám - 1712 - mellé csak kezdőbetűket véstek, minden bizonnyal egy bányásztársláda vagy bányászcéh billikoma lehetett. Hasonló billikomot őriz a Német Történeti Múzeum, az 1782-ben készült serlegen, amelynek fedelén egy zászlót tartó bányászalakot mintáztak meg, a (bányász)céh elöljáróinak nevét is megörökítették (10. kép). 41 Bár a duplakehely formáját őrző billikomok igen elterjedtek, sőt szinte megszokottnak tekinthetők a németországi, illetve a német nyelvterületen működött céhek óntárgyai között, s így a közép-európai és kelet-közép-európai régiókban is, magyarországi használatuk viszonylag ritka. Különösen elterjedt Szilézia céheinek kultuszában, az alsó-sziléziai Schweidnitz (ma: Swidnica, Lengyelország) városában működő ácsok már 1662-ben ilyen billikomot készíttetnek (magassága: 54,3 cm) a hozzá való egyszerű poharakkal. 1681-ből való a sziléziai Oppelnhez közeli Patschkau (ma: Paczków, Lengyelország) varga céhének billikoma, fedelén az elmaradhatatlan lovagfigurával. 42 Az alsó-sziléziai Greiffenberg (ma: Gryfów Skpski, Lengyelország) takácsainak ma a drezdai kézműipari múzeumban őrzött 9. kép A .szuhogyi ref. Egyház ónkannája, 1708. SRKM. Weiner 1971. 21. .sz. alapján 40 MNM Történeti Tár, Óngyíijtemény. Lis/.: 82/1897 41 Dl IM. Abteilung: Kunstgewerbe. Ltsz. K 58/33 42 BERTRAM, F.-ZIMMMERMANN, H. 1967. 93-94. kép
