Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Billikom - vilkom - Willkomm. Az ón üdvözlöserlegek magyarországi recepciójához

Billikom-vilkom-Willkomm Az ón üdvözlőserlegek magyarországi recepciójához. A miskolci szűcs céh hi Ili koma (1803) Gyulai Eva Céhedények, ónedények A magyarországi céhek ónból öntött lakomaedényei között nem ismeretlen egy különleges, üdvözlőpohár vagy billikom néven ismert, fedeles serlegfajta, amely ritkasága miatt sokkal kevesebb figyelmet kapott a kutatástól, mint a gyakoribb céhkannák és poharak. Németh Gábor ónedényekről készült kismonográfiájában ugyan említi ezt formát a Magyar Nemzeti Múzeum egyik Szombathelyről származó, 1712-ből való műtárgyának példáján,

1 és Orgona Angelika is felsorol két billikomot a Magyar Nemzeti Múzeum óngyűjteményének ismertetésében,

2 de a kiadvány jellegénél fogva alapos elemzés nem készülhetett az ónserlegekről. A 2008-as Reneszánsz Év adta meg az alkalmat, hogy az évszázada a miskolci gyűjteményben őrzött billikom a szélesebb nyilvánosság előtt is ismert legyen, s a Néprajzi Múzeum „Legendás lények, varázslatos virágok - A közkedvelt reneszánsz" című kiállításán a reneszánsz forma- és motívumkincsnek a magyarországi közkultúrában való továbbélését reprezentálhassa.

3 Az ónedények kivételes helyet foglalnak el a céhek reprezentációjában, hiszen a kézművesek egyszerűségét, polgári attitűdjét is jelzi, hogy klenódiumaik általában nem ezüstből, hanem a jóval olcsóbb és könnyebben előállítható, öntéssel megmunkálható (ólommal ötvözött) ónból készültek. Az egyszerű céhes óntárgyak közül azonban kitűnik a jellegzetes ivóedény, a billikom vagy üdvözlőserleg (német: Willkomm, régiesen: Willkumm/Wilkum, vagy Willkommpokal, Willkommbecher, esetleg Willkomm-Gefäß), amelynek eredetét többféleképpen magyarázzák, pedig az elnevezés implicite tartalmazza a használat legfőbb célját, az üdvözlést vagy köszöntést. A billikom céhek által használt és tisztelt azon klenódiumok közé tartozik, amelyek az elit kultúrából „érkeztek" a kézműves társulatokhoz, hiszen a palackok, serlegek, kannák, poharak mintáit és megfelelőit megtaláljuk a középkori és kora újkori nemesi és polgári rétegek dísz- és használati tárgyai között is. Ugyanakkor a céhek megalkottak egy jellegzetes, csak a társulatok használatára jellemző tárgytípust is, a behívótáblát, ezt a társulati működéshez elengedhetetlen speciális tárgyformát ugyanis a céhek gyakorlata követelte ki és teremtette meg. Míg a céhek ónból készült lakomaedényei általában az újkori polgári asztal tárgykultúráját követték, s így a legnépszerűbb edényforma a bor kínálására szolgáló kanna volt,

4 a billikomot nem ismerte a 16-18. századi polgári, parasztpolgári háztartás, ez egyértelműen a középkor végi, kora újkori udvari, arisztokrata műveltség és szokások hatását mutatja. A talpas, száras, fedeles, a gótikus és korai reneszánsz architektúrát, mégpedig a korabeli tornyokat idéző billikomok már méretükkel is kitűntek a céhek többi tárgyai közül, anyaguk, az ezüstnél, aranynál sokkal olcsóbb, könnyebben, egyszerűbb fémmegmunkálási technikával 1 NÉMETH G. [1983] 21. p. 2 ORGONA A. 2002. 524. p. 3 GYULAI É. 2008. 4 VIDA G. 2008. 163. p.