Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Srágli Lajos: A politika csapdáin át. A MAORT története 1938-1949 (Bencze Géza)

vételén át, a tervgazdaságba történő begyötréséig, a szabotázsvádig, az állami kezelésbe vételéig, majd végül az államosításáig. A vállalattörténetet sugalló alcím valóban alárendeltebb, mivel nem a hagyományos értelemben vett vállalat-, vagy cégtörténetről van szó, még ha mindenben végig is követi a cég működési történetét, produktumát és a szociális tényezőit, azokat mindenkor a politika határozta meg. A munka hat fejezetre tagolódik. Elsőben is foglalkozik a szénhidrogének szerepével, a korai magyarországi kutatásokkal, a kőolajtermelés kezdeti időszakával, az alkalmazott technológiákkal. Döntő változást eredményezett az angol-amerikai European Gas and Electric Company (EUROGASCO) 1933-ban kezdett kutatási tevékenységével, az alkalmazott forradalmian új mélyfúrási technológiák magyarországi meghonosításával. Részletesen körüljárja az első jelentős hazai szénhidrogénmező fellelését, a termelési eredményekre és a még nagyobb reményekre a MAORT létrehozását. Vizsgálja a vállalat korszerű szervezeti és üzemi rendszerének kiépítését, a kőolajtermelésnek a magyar gazdaságra gyakorolt hatását, a második világháború alatti kincstári használatbavétel éveit, a világháború alatti erőltetett termelés következményeit. Új korszak kezdetét jelentette a kőolajtermelés háború utáni újraindítása, majd az azt követő újjáépítés időszakában kikényszerített rablógazdálkodás, a MAORT változó és egyre ingatagabbá váló helyzete. A politika utolsó nagy csapdája a szabotázsváddal alátámasztott koncepciós per, a vezetők letartóztatása és elítélése lett, amit rövidesen követett a vállalat felszámolása. A történeti feldolgozás döntőn levéltári forrásbázison alapszik. Hosszú ideig a források jelentős része (a levéltáriak) hozzáférhetetlenek voltak. Különösen igaz volt ez a periratokra, amelyek kutatási tilalom alá is estek. Ugyanakkor a szerzőnek egy igen értékes és nagyságát tekintve is jelentős dokumentumanyag állt a rendelkezésére. Papp Simon halála után személyes iratanyaga a Magyar Olajipari Múzeumba került, a múzeum történeti dokumentumgyűjteményének első tételét képezve. Az irat együttesben lévő személyi- és MAORT-dokumentumok, a börtönfeljegyzések, valamint a szabadulása utáni munkálkodásának eredményei jó alapot nyújtottak a kezdeti kutatásokhoz. A példát követőn további MAORT-os vezetők, mérnökök, egyetemi tanárok stb. hagyatékai kerültek sorban a múzeum gyűjteményébe. A létrejött tekintélyes mennyiségű és értékű elsődleges forrásanyag a levéltárakban rendelkezésre álló MAORT-történeti anyagokkal vetekszik. Eredményeként is a múzeumi forrásbázis olyan mértékű és súlyú felhasználására nyílott módja a szerzőnek, ami ritka a történeti feldolgozások esetében. A kötet értékét fokozza, hogy e dokumentumoknak a legfontosabb)

ai meg is jelennek a függelékben. A vállalat szervezeti és müködésbeli sémái, az üzemek és telephelyek helyszínrajzai, a MAORT-os lakóházak és lakótelepek alaprajzai, a különféle tisztviselő- és munkásnévsorok mind fontos kiegészítői és alátámasztói a tárgyalt történetnek. Ezek közül a legfontosabb dokumentumok, amelyek az amerikai cég és a magyar állam között köttettek - és lényegében meghatározták a hazai ipari szénhidrogén-kutatás és -bányászat kereteit - teljes terjedelmükben is közlésre kerülnek: az Egyezmény (1933), a Szerződés (1933), a Pótszerződés (1938), a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság alapszabályai (1938). A pontos és igen bőséges jegyzetelés, a gazdag irodalom- és forrásjegyzék mellett igen részletes és kommentált kronológia (amely kitér a vállalat alapítása előtti és államosítása utáni évekre és érdemi eseményeikre is), nem utolsó sorban pedig gazdag fényképanyag teszi a kötetet még értékesebbé és akár sokoldalú másodlagos forrásként is felhasználhatóvá.