Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

V. Kárpát-medencei körkép - Zsigmond Tibor: Egy „rendhagyó konferencia". A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum négy évtizednyi munkássága dióhéjban

nagyközség névvel illették meg; 1960-ban újra várossá nyilvánították. 1957-ben közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez csatolták Lidértejed község „Zöldfa" nevezetű részét (ma Hegybeneéte része), 1960-ban pedig Sikabonyt és Ollétejedet. Első említését Loránd nádor, főispán egy 1250-ben keltezett okiratában találjuk, ahol Zerda néven szerepel. Szerdahely neve első privilégiuma révén keletkezett, vagyis hogy ezen a helyen szerdai napokon vásárokat tarthattak és tartottak. A későbbi időkben a hetivásárok napja péntekre tolódott. Kezdetben a pozsonyi vár tartozéka volt, később földesúri mezővárossá lett. (16001848-ig az Erdődi-Pálffy család tagjai voltak a mezőváros földesurai.) A 16. századtól kezdve vásártartási joggal rendelkezett. Híresek voltak állatvásárai. A vásári hagyományokat az utóbbi években a város igyekszik felújítani. A polgárok túlnyomó többsége ipari tevékenységet folytatott, amelyet az 1646-os conscriptio (összeírás) külön is említ. A 18. század végén sok zsidó kereskedő telepedett le itt, s ez századunk közepéig meghatározta a város arculatát. 1944-ben közel 3 ezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba Dunaszerdahelyről és környékéről. Ezzel a hajdan volt „Kis Jeruzsálem" zsidósága jelentéktelenre apadt. 1860-ban alakult meg a Járási Kaszinó, székhelye a kedvelt Zöldkoszorú vendéglőben volt. Elsősorban népneveléssel foglalkozott, de több színdarabot is előadtak, ill. előadásokat és egyéb kulturális rendezvényeket tartottak falai között. 1500 kötetnyi könyvvel rendelkező könyvtára volt. 1919-ben feloszlatták, gazdag könyvtára tönkrement, 1939-ben újjászervezték, de működésében már nem érte el a régi színvonalat, 1944-ben véglegesen megszűnt. Gyakran látogatott szórakozóhelyek voltak még a Zöldfa és a Dobogó vendéglők, amelyekben szintén több kulturális rendezvény zajlott le. A Dobogóban tartották a 19. században az országgyűlési képviselő-választásokat. Ez volt a város egyik legrégibb és legkedveltebb szórakozóhelye, 1953-ban lebontották. 1888-ban Leopold Goldstein megalapította a város első nyomdáját, amely 1938-ig működött. Szerdahelyt 1895 augusztusa óta vasút köti össze Pozsonnyal. A pályatesttel egy időben épült fel az állomás épülete is. 1902-ben a város 2 holdnyi nagyságú telket bocsátott a sportolók rendelkezésére, hogy azt a testnevelés céljaira használják. Ez volt az ún. Tornakert. 1904-ben megalakult a Dunaszerdahelyi Tornaegylet. 1909-ben alkalmi, 1911-ben már rendszeres filmvetítés indult meg a volt Einbeck kávéházban. 1931-ben már hangosfilmeket is vetítettek. A város és a régió első folyóirata az 1901 és 1918 között megjelenő regionális gazdasági hetilap, a Csallóközi Lapok volt; ezt követte az 1922 és 1937 között megjelenő Csallóközi Hírlap. Első iskoláját már 1560-ban említik a források. Ez az egyosztályos népiskola a katolikus templom és a paplak szomszédságában állott. 1938-ban nyitotta meg kapuit a város első, nyolcosztályos, klasszikus jellegű gimnáziuma. Sárga kastély Az ún. Sárga kastélyt 1770-ben építtette Kondé Miklós püspök. Ma a Csallóközi Múzeum működik benne. A kastély eredeti barokk stílusát a 19. század elején klasszicizálták. Az épület kétszintes, falpillérekkel tagolt, háromtengelyes középrizalitja barokk vonalú oromzattal zárt. A félköríves portálon kívül a homlokzatot még egyenes záródású ablakok, falsávkeretek, egyenes és íves szemöldökpárkányok, valamint osztó- és zárópárkány tagolják.