Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Hídvégi János: A reneszánsz technikai újdonsága. Egy 600 éves „autó" rekonstrukciója

A kutatás első fázisában felvettük a kapcsolatot a milánói Leonardo da Vinci Múzeummal, amely kifejezetten a reneszánsz kor technikai alkotásaival foglalkozik, de erre a járműre vonatkozón érdemi adatokkal nem tudtak szolgálni. A hiányos adatok ellenére vállaltam a jármű rekonstrukcióját. A munka a rajzelemzésével kezdődött: megállapítható volt, hogy egy emberi erővel hajtott, négykerekű, egyetlen ember szállítására alkalmas járművet ábrázol. A rajz rendkívül leegyszerűsítve mutatja a kocsi egészét és részleteit is. Nem követhető, illetve bizonytalan azonban a rajzon a hajtókötél elhelyezkedése és a kötél vezetésének módja. Nem állapítható meg az sem, hogy a nagy fogaskerék hol és hogyan kapcsolódik a kötéllel hajtott kalickás (rudas) henger nádjaival. A hajtott (hátsó) tengely és a hajtó nagy fogaskerék nem látható részeinek axonometrikus kiegészítésével úgy tűnik, hogy a tengelyre szerelt viszonylag kisméretű fogaskeréknek közvetlenül kapcsolódnia kellett a nagy fogaskerékhez. Figyelembe véve azt a feltevést, hogy a jármű hajtója a felé közelebb eső kötélágat húzza, az egyes fogaskerekek forgási irányából megállapítható, hogy a kötél húzása esetén a jármű hátrafelé haladna. Ennek alapján a „hajtómű rendszerben" egy forgásirányt megváltoztató előtét-fogaskeréknek kell lennie. Mivel a jármű haladása nehezen képzelhető cl irányváltoztatás nélkül és a járműben ülőnek - a kötélzet két kézzel történő húzása miatt - mind a két keze foglalt, a kormányzás csak a szabadon lévő lábakkal oldható meg. A rajz arányaiból adódóan a jármű vezetőjének a lába közvetlenül nem éri el az első tengelyt, ezért egy áttételes kormányzást „kormányművet" kell feltételeznünk. Nem ad a rajz semmilyen eligazítást a tengelyek kialakítására sem, ezért valószínűsíthető, hogy négyszög keresztmetszetű tengelyeket alkalmaztak. A rajz elemzése során felmerülő megválaszolatlan kérdések, bizonytalanságok ellenére a jármű megépítése mellett döntöttünk. Méreteinek meghatározásánál egy felnőtt ember testarányaiból indultam ki, ill. abból az elgondolásból, hogy a jármű saját tömegének, az emberi izomerővel való mozgathatóság érdekében a lehető legkisebbnek kell lennie. A másik fontos kiindulási pont a jármüvei elérhető sebesség meghatározása volt. A haladási sebességet a kötél mozgási sebessége, a hajtott kalickás kerék és a hátsó tengelyen lévő fogaskerék áttétele, valamint a hátsó kerék mérete határozza meg. (A haladási sebességet a képen látható nagy fogaskerék és a forgásirány megváltoztatásához szükséges előtétkerék mérete, ill. áttételi viszonyai nem befolyásolják.) /. kép Giovanni la Fontaim kötélhajtású jármüvének ábrázolása.