Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Fári Irén: Játékkészítő szövetkezet Szegeden (1950-1992)

Kezdetben a játék bababútorokhoz cseh példát másoltak, majd saját belső pályázatot hirdettek új játékok gyártására. Készítettek óvodai bútorokat 40-50%-os nagyságban. Az 1960-as évek elejére betört a műanyagok kora. 1968-tól három éven keresztül dolgozott a gatter üzem, Csehszlovákiából szállított rönkfát dolgoztak föl bútoralapanyagnak. A tervezett bútorüzemet nem alakíthatták ki, csak kisebb bútorokat: campingbútort járókát, gyerekágyat, kerti bútort, székeket készítettek. Az 1960-as években az iparpolitikai döntések következtében a Csongrád megyei hasonló profilú cégeket összevonták, így a Nívó nagyvállalattá fejlődött. 1961 júliusától a szegedi Kovács-Bognár Szövetkezet faipari részlege fúzióval csatlakozott a Nívó-hoz. 1964-ben a hódmezővásárhelyi Faipari Szövetkezet fuzionált kb. 40-50 dolgozóval. A korábbi sokirányú termelő és javító tevékenység helyett ezután kizárólag cipőipari fakellékek gyártásával foglalkoztak, kaptafát, fatalpat, fasarkot készítettek Hódmezővásárhelyen hazai megrendelésre. 1965-ben a Csongrádi Faipari Szövetkezet is csatlakozott. Az 1974-es beszámoló szerint a termékprofil szűkítése után 2 típusú gyermekágyat, 3 típusú gyermekszéket, 1 típusú gyermekasztalt gyártottak a belkereskedelem ellátására, tőkés exportra 2 típusban gyártotta az üzem a játék babaetetö széket. A Nívó Szövetkezet fénykora az 1970-es évek eleje volt. 1972-73-ban készült el az új üzemépület és az irodaház a Dorozsmai út 17-19. sz. alatt, saját kivitelezésben. Ekkor volt a cég a legnagyobb, a vidéki telephelyekkel együtt több mint 500 munkást foglalkoztatott. A szegedi központi üzemben faipari termékeket készítettek két műszakban mintegy 300 fős létszámmal: kerti bútorok, campingbútorok, különféle fajátékok, fa félkész gyártmányok termelése folyt, a textiljátékokat külön részlegben, a Veresács utca 34. sz. alatti üzemrészben állította elő mintegy 30 asszony. Halmi Imre elnök szerint 1980 volt a fordulópont, még nem volt veszteséges a cég, de nyereséges sem, és osztalékot sem fizettek. Ezután egyre kisebbedett létszámban az üzem. A rendszerváltozás a Nívó életében is döntő változást hozott. 1992-ban az új szövetkezeti törvény szerint heves viták után átalakult a cég; előbb Fabio, majd Faktum néven működött tovább egy ideig. A jobb gépeket eladták, végül az üzemcsarnokot is. A másutt tervezett telephely sosem épült meg. A képeken látható termékekből, játékokból vajon melyik került, mint az adott évtizedre jellemző tárgytípus, közgyűjteménybe? IRODALOM DOMBAI Tünde: Hatvan éve alapították a szegedi játék- és gyermekbútor-készítés fellegvárát, a Nívót. Volt egyszer egy mackógyár. Dél-Magyarország, 2008. máj. 5-7. FARI Irén: A Nívó Faipari és Játékkészítő Ipari Szövetkezet, avagy mackógyár Szegeden. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 2008. Kézirat.