Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Vígh Károly: A rendszerváltozás története a Teleki Intézetben (1948-1949)
novszky Sándorról, aki nekem is professzorom volt és Erdei Ferenc későbbi feleségét, Majláth Jolánt vette maga mellé könyvtárosnak, Mérei Gyula a következő jellemzést készítette: „Reakciós történészek nevelője, a reakciós Melich-Domanovszky klikk egyik tagja, a magyar reakciós tudománypolitika egyik oszlopa." Lukinich Imre professzorról ugyancsak Mérei ezt írja jellemzésül: „óliberális klikk-ember, koncepciótlan". Hajnal Istvánról, akiről Hanák Péterek 1989 nyarán Kört neveztek el, ugyanez a Mérei gyula ezt a káderjeilemzést írta: „Reakciós, írástörténetben és paleográfiában kitűnő, mindig élesen antiszemita volt". Pach Zsigmond Pál - aki rövidesen Kosáry utóda lett a Történettudományi Intézetben szintén megírta a pártnak a jellemzéseit. Szerinte Wellmann Imre - aki az Országos Levéltár osztályvezetője volt és 1956-ban vele együtt szervezte meg a levéltári forradalmi bizottságot - így definiálható: „Van szakmai tudása. Meggyőződéses fasiszta." Váczy Péter professzorról pedig így vélekedett: „Szakmailag szürke, politikailag reakciós." Ilyen előzmények után került sor a Teleki Intézet átszervezésére. Ami a Történettudományi Intézetet illeti, már 1949 januárjában olyan kiváló történészeket bocsátottak el, mint Berlász Jenő, Csapodi Csaba, Komjáthy Miklós, Tóth András és Polónyi Nóra. Helyettük két fiatal kommunista történészt hoztak: Hanák Pétert és Spira Györgyöt, akik közül csak Spira tudott tisztességesen beilleszkedni a kollektívába. A végleges és teljes tisztogatásra azonban csak ezt követőn került sor, amikor is a Rajkper napjaiban, 1949 szeptemberében, az egyetemi tanárok kényszernyugdíjazása, elbocsátása és az Akadémia „lefejezése," szuverenitásának felfüggesztése került napirendre a párt részéről. Ugyanis nem csupán a Rajk-féle koncepciós per volt Justizmord. Ezért nem véletlen, hogy Gerő Ernő jobbkeze, a felesége: Fazekas Erzsébet úgy kívánta politikailag lehetetlenné tenni az Intézetet, hogy megbízta Hanák Péter - aki neki különben a Szegeden tartott egyetemi előadásait írta -, hogy munkaidő után, két ávóssal zárkózzon be az Intézetbe és végezzenek ún. házkutatást azoknak a kollegáknak az íróasztal fiókjában, akiket majd a talált kompromittáló dokumentumok reményében eltávolítani akarnak az intézetből. így történt, hogy október elején feltörték az olyan tiszteletreméltó kollégáim íróasztalfiókjait, mint Benda Kálmán, Gyóni Mátyás, Bartha István stb. Amikor ezért rögtön tiltakozni mertem telefonon Gerőnénél, ő 1949. november 7-én, egy kommunista történészaktíva előtt, közölte velem eltávolításomat a Történettudományi Intézetből és lemondásomat a Történelmi Társulat főtitkári tisztjéről. így kerültem azután 1950 januárjában az Országos Levéltárba, és amikor azt hittem: az ecsetelt módon véget ért büntetésem, még az év kora tavaszán az AVH bekísértetett az Andrássy út 60.-ba, ahol rám kívánták bizonyítani, hogy az intézetben Kosáry és Benda beépített embere voltam. A fentiekben rövid bepillantást adhattam a teleki Pálról elnevezett intézet háború alatti és utáni eseményeibe. A levéltári források és a még élő kollegáknál fellelhető memoárok ennél jóval többet nyújtanak számunkra (lásd a Jakabffy Imre életútja a nemzetiség térképektől a régészeti bibliográfiáig c. tanulmányt a Történeti Muzeológiai Szemle 5. sz. kötetében - a szerk.). Szerencsére remény van arra, hogy közös erővel, mindezt feldolgozva feltárhatjuk rövidesen a Rákosi-korszaknak a történettudomány területén végrehajtott atrocitásait.
