Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Vígh Károly: A rendszerváltozás története a Teleki Intézetben (1948-1949)
A rendszerváltozás története a Teleki Intézetben (1948-1949) Víg h Károly Annak a korosztálynak vagyok a tagja, amelyik az első bécsi döntés után - szülővárosom Losonc révén - átkerült Magyarországra és itt fejezte be egyetemi tanulmányait. így természetesen átéltem a 20. században lezajlott eseményeket, amelyek hazánk életére is kihatottak. Történelem-magyar szakos egyetemistaként Budapestre kerülve, szerencsémre kiváló professzoraim voltak. Közülük Szegfű Gyula gyakorolta rám a legnagyobb befolyást, akinél elkészítettem a 19. század szlovák sajtótörténetéről szóló doktori értekezésemet. Jellemző Szekfű széles körű politikai érdeklődésére, hogy amikor tájékoztattam őt szóbeli „forrásaimról", így a Losoncon élő szlovák Ludovit Bazovskyról és a neves felvidéki politikusról, Szüllö Gézáról, be kellett számolnom a hozzájuk fűződő személyes kapcsolataimról is. Nyilvánvalóan ennek is köszönhettem, hogy amikor egyetemi diplomámat megszereztem, az ő segítségével lettem a Teleki Pál Történettudományi Intézet referense. Az Intézet Benjáminjának szinte egy újabb egyetemet jelentett az a kiváló szakma kollektíva, amelyet ott találtam. Az igazgatóhelyettes (1945 után már igazgató) Kosáry Domokos volt, akit - mint ismeretes - az 1990-es rendszerváltozás után, Szentágothai Jánost követően, a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választottak. Az egyik osztályvezető, Benda Kálmán már sajnos nincs az élők sorában. A román referenciát Makkai püspök László fia, valamint I. Tóth Zoltán végezték. Közülük Tóth Zoltán az 1956-os forradalomban a Kossuth téri sortűz áldozata lett. A délszláv referenciát a nemrég elhalálozott kitűnő szlavista, Hadrovics László látta el. Míg Gyóni Mátyás személyében nemzetközileg is elismert kiváló bizantinológusunk volt. Az Intézet náciellenes szellemi orientációjáról volt ismert, amit - egyebek között francia nyelvű folyóiratának, a Revue d'Histoire Comparée-nak a számai is bizonyítanak. De jellemző, hogy az Intézet egy francia és egy lengyel értelmiségi hadifoglyot is bújtatott körünkben. A vezetés befogadta az illegális kommunista mozgalom egyik tagját, Balázs Bélát is, akit azonban 1944-ben eme tevékenysége miatt letartóztattak és Dachauba juttattak. Szerencsére ott életben maradt, majd visszatérve, az Intézet párttikára lett. Tisztességére jellemző, hogy amikor az 1956-os forradalom után sor került Nagy Imréék kivégzésre, idegösszeomlást kapott és öngyilkossággal vetett véget életének. Jómagam vele, valamint generációm olyan nevezetes tagjaival, mint Kardos László, aki a Győrffy Kollégium igazgatója lett, valamint Gyenes Antallal, a Nagy Imre kormány 56-os tagjával, továbbá Teleki Pál Munkaközösség vezetőivel: a kisgazdapárti Hám Tiborral, Csicsery-Rónay Istvánnal, Saláta Kálmánnal, Göncz Árpáddal és Kicsi Sándorral, aki az Intézet munkatársa volt, az ellenállási mozgalom történetébe tartozó akciókban vettem részt. Az intézetbeli dolgoknál maradva, meg kell említenem, hogy a II. világháború alatt a Történettudományi Intézet nem csupán fontos szakmai tevékenységet végzett, hanem az egyre fokozódó német nyomással szemben az egyik legjelentősebb náciellenes szellemiségű tudományos intézet volt Magyarországon. így pl. igazgatóhelyettesének, Kosáry Domokosnak kiépített kapcsolatai voltak az ún. Kiugrási irodával és annak vezetőjével, Szent-Iványi Domokossal. Ezen kívül neves ellenzéki politikai személyiségek gyakran felkerestek bennünket az Intézetben közös politikai ügyeink megtárgyalása végett. Azt is érdemes elmondanom, hogy az ellenállási mozgalomhoz tartozott az a tevékenységük is,
