Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Debreczeni-Droppán Béla: Kondástól a királyig. A Magyar Nemzeti Múzeum látogatói és vendégkönyvei a 19. századból

állítása következett ugyanez év nyarán és őszén. A Tehel Lajos óbudai városi orvos által tudományos rendszerben felállított gyűjteményt először október 22-én, József nádor és öccse, Antal főherceg, a Német Lovagrend nagymestere látogatta meg. Az egyik korabeli tudósítás így írt a látogatásról: „Megtekintvén a' Könyveknek és Kézírásoknak Tárját; a' Magyar Pénzeknek ládájokat, a' Régiségeknek, Ritkaságoknak, és Drágaságoknak gyűjteményét, a' Magyar Ásványoknak palotájában, melly tsak egynéhány nap előtt készült meg, és közönséges haszonra állitatott fel, majd két óráig múlattak Eö Cs. K. Fő Herczegségek. Felséges Nádor Ispányunk valamint a' szép renden különös örömet mutatott, úgy szinte maga megelégedését több úri Vendégeknek jelenlétében Méltos. Brassói Miller Ferdinánd Jakab Úrnak, Nemes Magyar Ország Bibliotekáriusának és nemzeti Gyüjtemény-Ház Directorának kinyilatkoztatta, kinek bölcs kormányzása alatt ezen nemzeti Institutum napról napra nagyobb előmenetelt vészen."

7 A gyűjtemények gazdagsága azonban nemcsak a fejedelmi személyek, a kutatók vagy a laikus látogatók érdeklődését keltette föl, hanem a tolvajokét is. 1811 első napjaiban az éremgyüjteményt próbálták meg kirabolni, az éber múzeumi szolgáknak köszönhetőn eredménytelenül. Az eset után a múzeum katonai őrizetett kapott.

8 Nemsokára azonban a Nemzeti Múzeumot sokkal nagyobb kár érte, mintha esak gyűjteményeit kirabolták volna. Az 1811. március 15-én kelt devalvációs rendelet következtében elvesztette a múzeum közadakozásból, vármegyei és egyéb megajánlásokból származó majd 480 000 Ft-ot kitevő alaptőkéjének 4/5-ét.

9 A következmény azonnal nyilvánvaló volt: nem épülhet fel a tervbe vett önálló múzeumpalota. Pedig az intézmény hg. Grassalkovich Antal 1808-as adományának köszönhetőn ekkor már rendelkezett egy építési telekkel. Egyelőre tehát a mai Egyetem téren álló (korábbi) egyetemi épületben várták a látogatókat a múzeum egyre gyarapodó gyűjteményei. A látogatók száma pedig ekkor már olyannyira megnövekedett, hogy nyitvatartási rendet kellett készíteni. A múzeum első ismert nyitvatartási rendjét József nádor 181 1. június 30-án hagyta jóvá. A három nyelven: magyarul, németül és latinul kinyomtatott és az intézmény bejáratánál kifüggesztett ún. napirendből az érdeklődők megtudhatták, hogy a könyvtárat hétfőn és csütörtökön, a „Pénzeket és Régiségeket" kedden és pénteken, a „Természeti Alkotmányok Kamaráját" pedig szerdán és szombaton tekinthetik meg délelőtt 9 és 12 óra, valamint délután 3 és 6 óra közölt. A napirend végén két kitétel szerepelt: a gyűjtemények vasárnap és ünnepnapokon és a múzeumi helységek takarítása idején zárva tartanak, valamint, hogy a könyvtár az olvasók (ti. a kutatók) számára a megadott órákban minden nap nyitva van.

10 Ez utóbbi rendelkezés különbséget tett tehát a könyvtár ritkaságaira kíváncsi vendégek és a kutató értelmiségiek között. Igaz, hogy ezt a különbségtételt csak a könyvtár esetében rögzítette, de elképzelhető, hogy ez a másik két tárban is így működött, azaz a tudós személyek a nyitvatartási órákban, a hét minden napján felkereshették kutatási célzattal ezeket. A múzeum 181 l-es nyitvatartási rendje tartósnak bizonyult, hiszen a mai múzeumpalota megépültéig, azaz jó három és fél évtizedig érvényben maradt.

11 7 Magyar Kurir. 1810. nov. 6. II. 21-22. sz. 164. p. 8 MÁTRAY G. 1868. 18. p. 9 Uo. 10 MOL N24 Archívum Palatinale. József nádor iratai. Általános iratok. 461. es. Museum. 1706/181 1. Fogalmazvány. + Háromnyelvű nyomtatvány. Fakszimile formában közli: KOLLÁNYI F. 1905. 228. p. és 229. p. között. A Napok' Rendtartása A' Magyar Nemzeti Gyűjteményes Tárnak Szemlélésére címet viselő látogatási rendelet is jól jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum, mint elnevezés, bár használatos volt, ekkor még nem rögzüli, mint egyedüli hivatalos név. 11 MÁTRAY G. 1868. 19. p.