Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Silvia Lörinciková: Az Andrássyak betléri és krasznahorkai öröksége

5000 forintos értékű pénztárjegyet, a vallás és közoktatási miniszternek adták át, ahonnan a m. kir. Központi Állampénztárba juttatták. A gróf által kihirdetett pályázati feltételek szerint: 1. A 80 000 forintos összeg 4 százalékos kamatából évente két, illetve három tehetséges, kezdő festő részesüljön az ösztöndíjban. 2. Az ösztöndíjat vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül lehetett elnyerni, magyar állampolgárságú férfinak kellett lennie, és olyan festőnek, aki tehetségét főleg az állat- és tájképfestésnek szenteli. 3. Az ösztödíjban részesített művésznek kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy amíg az ösztöndíjat élvezi, lehetőleg Münchenben, illetve Düsseldorfban, de semmi esetre nem Párizs-ban fogja az esetleges külföldi tanulmányait folytatni. 4. Az ösztöndíjak kiosztására a vallás és közoktatási miniszter által kihirdetett pályázati verseny eredményei alapján a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács döntése után kerül sor. A sikeres ösztöndíjasok sorába olyan személyiségeket sorolhatunk, mint például Simay Imre Károly, Budai Sándor, Ferenczy Valér, Gót Móric vagy pedig a miskolci származású Halász-Hradil Elemér. A bőkezű gróf tehát a képzőművészek képzésére Magyarország legnagyobb alapítványát hozta létre, s így néhány nagy tehetségű festőnek biztosította a további művészeti fejlődését. Andrássy Dénes gróf külföldi, de főleg a müncheni tartózkodása alatt szerzett festmények és plasztikák elhelyezésére az 1908-1909-es években Krasznahorkaváralján képtárat építtetett amely szecesziós stílusú, felsővilágítással és vízgőz fűtéssel ellátott, földszintes, görög kereszt alaprajzon emelt építmény. Az üvegmennyezet a kiállító helyiségek természetes megvilágítását biztosítja. Az épület északi homlokzatát kék, sárga és fehér mázzal polikrómozott terrakottás itáliai, pontosabban toszkán domborművek után készített, trónon ülő MATER DEI, Istennek Szent Anyját ábrázoló dombormű gazdagítja. Az épület tervezője Hühl Dezső, budapesti műépítész volt, a festmények és szobrászati alkotások elrendezésével Térey Gábor udvari tanácsost, a Szépművészeti Múzeum igazgatóját bízták meg. Az 1909 júniusában megnyitott tárlat hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap volt látogatható (4. kép). A bejárat előtti lépcső balluszteres korlátját Hans Bitterlich bécsi szobrászművész Anyai szeretet című márványszobra díszíti. A főbejáraton egy kisebb előcsarnokba, tovább a nagy kiállító terembe lépünk be. A terem falait faburkolattal és bordó anyagtapétákkal borították. Az itt elhelyezett festmények legnagyobb része, csaknem 70 darab tájkép. Ilyenek a svájci Arnold Böcklin, továbbá a német származású, többnyire a müncheni és a düsseldorfi iskola növendékeinek (Fritz von Uhde, Friedrich von Kaulbach, Franz von Stuck és Franz von Lenbach) alkotásai. A másik, kisebb kiállítótermet az előbbi nagytól egy lépcsőfokkal magasított padlószint és domború girlanddíszítésü, ívet tartó két, zöld színű márványból faragott oszlop választja el. Az ötszögletű, üvegmennyezetes terem domináns, tiszteletbeli helyére a Georg Paperitz után Kraft Károly által festett Gróf Andrássy Dénesné 4. kép A Krasznahorkaváraljai Képtár épülete (1909)