Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében

kat, már közelebb áll a neoklasszicizmus­hoz, XVI. Lajos stílusához. Mindkét tárgyon, a márványlap alatt, megtalálható a párizsi asztalosok, 1743-tól a nagy francia forradalomig kötelező, beütött JME (Jurée Maitres Ébénistes) jelzése, és említett mesterek ugyancsak be­ütött, 5-6 mm-es szignatúrája is. Mindkét mester nemcsak készítette, hanem árulta is e bútorokat, ezért merült fel a gyanú, hogy a jelzés nem minden esetben a készítő, hanem olykor a más mesterektől bútort felvásárló és áruló kereskedőé is lehet. A Migeon család az egyik legismertebb asztalos dinasztia volt Párizsban. Hárman viselték a Pierre keresztnevet. Legismer­tebb közöttük Pierre II., aki az asztalosok városnegyedében, a Faubourg St. Antoine­en a Charen-ton utcában rendezkedett be, az Angol kisasszonyok kápolnájával szem­ben. A párizsi Bibliothèque Nationale őrzi két számadáskönyvét (Livre Journal, 1730­1736 és Livre des ouvriers 1757-1768), amelyekből kitűnik, hogy a családnak nemcsak a megrendelőkkel, Mme de Pompadourrai, vagy a pármai hercegnővel, hanem 250 kereskedővel és különféle mesterrel: rakott művű, díszbútort előállító, ún. ébeniste-tel, mindennapi használati tárgyat faragó menuisier-vel, lakktáblákat készítő vernisseur-vel, faragóval és aranyozóval, bronzöntővel és cizellálóval, márványlap-megmunkálóval volt kapcsolata. Pierre II. Migeon-t nagyvirágos stílusa, mechanikus bútorok iránti szeretete elkülöníti asztalos társaitól, s mint bútorkereskedő, meg is határozza társai stílusát. Élvonalbeli asztalos, sikeres kereskedő, az absztrakt berakások művésze. Fia, Pierre III. jóllehet megtartja apja műhelyét, használja pecsétjét, inkább keres­kedő, mint asztalos. A Migeonokhoz hasonlóan Leonard Boudin is a virágintarzia mestere, a kínai lakktáblák kedvelője, 1761-től működik a Traversiere utcában. 0 maga is kereskedő, ezért is hajlott a szakirodalom arra, hogy az általa kétszer is jelzett sarokszekrényt stíluskritikailag inkább Nicolas Petit (mester 1761-től) nevéhez kapcsolja egy párizsi magángyűjteményben lévő szekrénypár alapján. A párizsi és a budapesti szekrények veretei kétségkívül azonos bronz­művestől származnak. Boudin e típushoz közelálló veretet egy ugyancsak magángyűjte­ményben lévő szekreterén is alkalmazza. Azonban míg a Gustave de Rotschild-gyűjtemény sarokszekrénypárja érett, a XVI. Lajos korabeli alkotás, a gyűjteményünkben őrzött darab, még inkább rokokó jellegű, lába hajlított és nem egyenes, formája a megfeszített íjhoz hasonlít, mozgalmasan ívelt vonalú és nem hasábos, mellső élein még perspektivikus kocka­mustra és nem sima vonalberakás fut végig. L. Boudin sarokszekrényéhez IV. Miklós és felesége Cziráky Margit az 1900-as évek elején egy Boudin stílusában készült komódot is készíttettek, amely jelenleg a Sárvári várban található. 7 Vidovszky Béla: Sarok a hercegi lakosztályban c. képén (amely kép csak fotó­7 Vadászi, op. cit. Kat. no.55. Fügedi leltárban nem szerepel. 4. kép Sarokszekrény, Leonard Boudin jelzéssel, Párizs, 1750-1758. Iparművészeti Múzeum. Bp. Fügedi LIII/I02.

Next

/
Oldalképek
Tartalom