Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében
Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében Vadászi Erzsébet A galánthai herceg Esterházy család „naggyá tevője" gróf Esterházy Miklós nádor, galánthai Esterházy Ferenc pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia gyermekeként a Csallóközben látta meg a napvilágot 1583-ban. Szülei tiltakozása ellenére rekatolizált és elszegődött Kassára Mágóchy Ferenc főkapitányhoz, akinek halála után feleségül vette özvegyét, Oláh Dersffy Orsolyát, Oláh Miklós esztergomi érsek anyai ágon rokonát, akivel Munkács várán kívül, amelyet később Fraknóra cserélt, az egykori gazdag gyűjtemény töredéke is birtokába került. Második felesége, Thurzó Imréné, Bedeghi Nyáry Krisztina révén, a Thurzó-vagyonból is kerülhettek tárgyak a kincstárába. Gróf Esterházy Miklós jó katona és kiváló politikus volt, aki a 17. sz. első felében sokáig az ország nádora címet is viselte. Fiai közül László elesett a vezekényi csatában, Pál (1635-1713) viszont a család hercegi ágának és a hitbizománynak megalapítója. Zrínyi Miklós modorában verseket írt, Harmónia Coelestis címen kiadta korának zenei emlékeit és mélységesen vallásos lévén összegyűjtötte „Az Boldogságos Szűz Mária képeit" is. Követte apját a nádori méltóságba és hozzá hasonlóan, jól házasodott. A vagyon egyben tartása érdekében, pápai dispenzációval feleségül vette apai ágon testvérbátyjának, Istvánnak leányát, Orsolyát, majd annak halála után a nálánál 24 évvel fiatalabb Thököly Évát, Thököly Imre testvér húgát. Kincses háza sógora, Esterházy Anna Júlia férje halála után a Nádasdy-javak konfliskálásból származó darabbal is gyarapodhatott. Apja, Miklós nádor kincstárát Nürnbergben és Augsburgban rendelt ötvös remek művekkel gazdagította. Augsburgban - a legújabb szakirodalom szerint - Friedrich I. Swestermüller műhelyében rendelte meg a lapján Párizs ítélete jelenetét bemutató színezüst asztalt (jelenleg a fraknói kincstárban), amelyhez feltehetőn már Magyarországon, talán Sopron környékén készülhettek címeres karosszékei (jelenleg az Iparművészeti Múzeumban 1 ). A két karosszék fenyőfa vázát ezüstözött, domborított és trébelt sárgaréz lemezek borítják, ülőlapjuk a magyar késő reneszánsz domború hímzések szép példája. A székek támláin már a hercegi címer szerepel, ékes bizonyítékául annak, hogy a hercegi cím megszerzése után (1687) készülhettek. Jelenlegi ismereteink szerint először az 1725-ös fraknói inventáriumban szerepelnek. Unokája, Esterházy Fényes Miklós (1714-1790) - jóllehet igen kedvelte nagyapja ezüst bútorait - nem annyira a kincstár gyarapítását, hanem kastélya, a Magyar Versália megteremtését tekintette élete céljának. Csaknem 50 éves, amikor bátyja, Pál Antal halála után 1762-ben örökli a majorátust. Ekkor már fényes katonai múlt áll mögötte: ezredes, majd tábornok, aki a kolini ütközet hőseként megkapta a Mária Terézia-rend kiskeresztjét. Feleségével, Maria Elisabeth Ungnad von Weissenwolff grófnővel házasságkötésük (1737) óta lakja a Martinelli építette kis süttöri vadászkastélyt. Most, a majorátus uraként dédapjának Fraknó vára és nagyapjának kismartoni kastélya is az övé, mégis a régi, megszokott lakhelyéből akar pompás kastélyt varázsolni. „Tündérbirodalmában", Eszterházán az 1770-es évektől főúri, királyi vendégeket fogad: Louis de Rohan herceget, Franciaország bécsi nagykövetét, magát Mária Terézia királynőt, leányát, Mária Krisztinát és férjét, Albert szász tesseni herceget, továbbá Magyarország helytartóját, Ferdinánd főherceget és feleségét, Maria Beatrice d' Este főhercegnőt. Udvará1 VADÁSZI E. 2007. 91-%. pp. és 97-108. pp.
