Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

pal ezelőtt ismeretlen nemzetiségű katonák teherautókon elszállították. A kastélyba beszállásolt kozákok a híres fegyvergyűjteményt összetörték, kiszórták, széthurcolták. A Zsigmondkori pompás elefántcsont-nyerget, a gyűjtemény büszkeségét, amely műtörténeti irodalmunkból is jól ismert, egy kozák katona lovára próbálta, Kőszegi minden könyörgése ellenére bár láthatta, hogy lovaglásra nem használhatja - zsákjába tette, s elvitte. Az óriási fegyvergyűjtemény egyetlen megmentett csonka darabját, egy XVII. századi török tőrt, elismervény ellenében magammal hoztam Budapestre. Gondnoki megbízást kapott Körmenden úgy Kőszegi János, mint Koltay Lajos káplán, zárolási helyül a templom oratóriuma jelöltetett ki, a helyi hatóságok előtt felvett jegyzőkönyv egy példánya a városi irattárban helyeztetett el. Kőszegi János alapos helyismerete tette lehetővé, hogy a katonaság által lefoglalt kastélyt egy hátsó bejáraton át megközelítsük. A helyszínen a legszomorúbb látvány tárult elénk. A kastély un. márvány termében, a „sala terrena"-ban egykor látható Batthyány ősök viselettörténeti szempontból nagybecsű képsorozata eltűnt, a katonák - Kőszegi szerint — vékony szalagokra hasogatták fel azokat. Még ugyanezen a napon fölkeresett Szombathelyen dr. Tuboly Lajos feleségének, sz. Felsőbüki Nagy Teréznek Alsópatyon levő XVIII. századi kastélyának pusztulásra ítélt belső berendezése ügyében. Elbeszélése szerint régi fajansz-kályhák, bútorok - közöttük a 4 világrész intarziaképével díszített Mária Terézia-kori szekrény -, képek, mint Rosa da Tivoli művei voltak benne. E tárgyak nagyrészt elpusztultak. A megmentés, ill. az. esetleg még foganatosítható védelem céljaiból zárótáblát adtam a tulajdonosnak azzal a kikötéssel, hogy lépjen érintkezésbe dr. Smiedt Lajos helyi megbízottal, az esetleges zárlatnak a 4450/1945. M.E.sz. rendelet szerinti végrehajtására vonatkozón. Augusztus 8-án a Sopron megyei Bük községet érintettük, ahol módunkban volt a tulajdonossal, özv. gróf Szapáry Györgynével beszélni, és a kertészházban lévő szobájában a hajdani muzeális berendezésű büki kastélynak egy-két - a sors szeszélye folytan megmentett darabját megszemlélni. A kastély Ender bécsi biedermeier festő képei és az angolos jellegű szép empire bútorai elpusztultak. 6 db Pietro Longhi festményből kettőt megmentettek, 4 darabol egy gazdászati tiszt magéival vitt. A kastélyban jelenleg is orosz üdültetés folyik. Szapáry Györgynétől nyert értesütés szerint Peresznyéről a tulajdonos, gróf Berchtold Zsigmond már előre kivitte képtáréit Meránba. Képtára az újabban örökölt képeken kívül Bissolo, Hamilton, Kriehuber, Amerling, Füger, Winterhalter, Cranach festményeket foglalt magában. Sopronhorpács templomának Árpád-kori részletei, XVIII. századi képei és felszerelése sértetlen, Széchenyi János kastélyának régi berendezési tárgyai, a kastély fogolytábor lévén, valószínűleg elpusztíttatott. Sopronlövőn az irodalmunkban említett gótikus kehelyről a plébános nem tudott felvilágosítást adni. Nagycenken, Széchenyi István egykori lakóhelyén, a kastélyban üdülők kiszórták a könyvtárat, a képeket, a bútorokat - közöttük Széchenyinek Angliából magával hozott darabjait - és elégették. Rövid idővel előbb a soproni rendőrség végigkutatta a falubelieket Széchenyi-relikviáik után — tudomásom szerint nem sok eredménnyel. Sopronban kapcsolatot kerestem dr. Csatkai Endrével, a helyi városi múzeum vezetőjével. Részben saját információk, helyszíni kiszállások, részben Csatkai közlésébe)'! a soproni köz- és magángyűjtemények állapotáról az alábbiakban számolhatok be. A Storno-gyűjtemény a Ferenc József-téri Stornó-házban teljesen intakt. A Stornó-féle u. „műterem" berendezése elpusztult, közöttük sok fajansz, több XVI-XVII. századi bányavárosi faragás, intarziás láda, ajtó stb. A helyiséget jelenleg mozgóképszínházul használják. A Zettl-féle magcin-gyűjtemény néhány összetört fajánszedény kivételével megmaradt. A Városi Múzeum 1—2 habán fajansza eltűnt, ugyancsak elvittek mintegy 500 db népi textíliát. Római kori üveggyűjteménye, természettudományi anyaga elpusztult, XVII-XVIII. századi sírkövei s bútorai megsérültek. Scholz János metszet- és rajzgyűj-