Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Debreczeni-Droppán Béla: Kondástól a királyig. A Magyar Nemzeti Múzeum látogatói és vendégkönyvei a 19. századból

Kondástól a királyig A Magyar Nemzeti Múzeum látogatói és vendégkönyvei a 19. századból Debreczeni-Droppán Béla A 19. századi nemzeti múzeumi látogatók a 20. századi értelemben vett, kimondottan a nagyközönség számára létrehozott állandó kiállítást, amely szerves egészben mutatta volna be az egyes tárak anyagát, nem láthattak. A múzeum tárai a rendelkezésükre álló szobákban, termekben voltak megtekinthetők, mégpedig úgy, hogy tulajdonképpen a mai múzeumpalota felépüléséig legtöbb esetben a munkaszobák is a „kiállítótér" részét képezték. A gyűjtemények feldolgozott anyagát üveges szekrényekben, fali tárlókban, illetve tárlókban őrizték. Mai értelemben vett látványtár, nyitott raktár volt a kiállítás, de a bemutatott múzeumi tárgyakra nem a rendezettség, hanem inkább a túlzsúfoltság volt a jellemző. A kiállítás csak abban az esetben elégíthette ki az érdeklődők tudásszomját, ha a vezetést az adott tár vezetője, szakmai kezelője, korabeli elnevezés szerint őre tartotta, de erre a gyűjteménnyel kapcsolatos temérdek munka miatt ideje nem nagyon volt, úgyhogy a kiállítást a múzeum szolgái (famulusai), később teremőrként rokkant katonák felügyelték, de ők szakmai felvilágosítással nem, vagy alig tudtak szolgálni. A múzeum igazgatója, illetve az egyes tárak őrei elsősorban a kiemelt (királyi, főúri) és a külföldi vendégeket kalauzolták. Az alábbi tanulmány a Magyar Nemzeti Múzeum látogatóit, nyitvatartási rendjét a terjedelmi korlátok miatt csak az intézmény első évtizedeiben, 1803-tól 1869-ig, azaz a múzeum első, könyvtári gyűjteményének a közönség számára történő megnyitásától Kubinyi Ágoston múzeumi igazgatóságának végéig követi nyomon. Ezt követi a múzeum legkorábbi hat vendégkönyvének részletes ismertetése a neves látogatók nevének és az érdekesebbnek tartott vendégkönyvi bejegyzések közlésével. Látogatók és nyitva tartás a Nemzeti Múzeumban A nagyközönség előtt elsőként a Széchényi Országos Könyvtár nyílt meg a Nemzeti Múzeum későbbi osztályai közül, 1803. augusztus 20-án. Az ünnepélyes megnyitót azonban csak december 10-én tarthatták meg, amikor már József nádor is Pesten tartózkodott.

1 Ezt követőn a gyűjtemény minden nap délelőtt és délután 3-3 óra időtartamban várta látogatóit. A gr. Széchényi Ferenc által a nemzetnek adományozott könyvtár a pesti pálos kolostor, a későbbi központi (papnevelő) szeminárium nagy könyvtártermében kapott helyet, amit aztán igen hamar ki is nőtt. Másik helyiséget nem is kapott az intézmény, így a könyvtárterem egyben olvasóteremként is működött. 1804-ben már rendszeressé vált a könyvtárhasználat, azaz egyre több látogató kereste fel a gyűjteményt. Ekkor még nem vezettek látogató-, illetve vendégkönyvet és nem volt olvasótermi szabályzat sem. Más forrásokból kitűnik, hogy az olvasók nagy részét a hivatalnok értelmiség alkotta, hiszen Budán és Pesten székelt számos kormányszerv, városi, megyei és egyéb pénzügyigazgatási hivatal. Emellett, az elsősorban telenként Pesten tartózkodó főnemesek, a városi literátor értelmiségiek és az egyetemisták látogatták a könyvtárat. Ezek kutatóforgalmát azonban messze meghaladta az egyedüli és ! HORVÁT I. 1843. 226. p. Vö.: BERLÁSZ J. 19X1. 67. p., KOLLÁNYI F. 1905. 106. p. 2 MÁTRA Y G. 1868. 13. p.